Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: március 2005

All my designs simplified

Az új Porcupine Tree forog az irodában is, otthon is. Szeretem. Még meg se jelent.

Reklámok

Elmarasztalás kaporral

Sanyi úr lebaszott, hogy miért nincs ma blog. Már avval is
fenyegetőzött, hogy megmondja a MÚRÉnak, hogy marasztaljon el. Mondom
neki, lesz, na, lesz, ne rinyáljon :). És tényleg, itt van.

Olyan jó szó ez az elmarasztalás. Csak a szó jó, a procedúra nem. Komolyan. Szegény Sipikével csinálták most éppen (épp
most írja S., hogy a procedúra is jó, hülye mazochistája — az espanol
inkvizícióra emlékezteti — engem inkább espanol szappanyoperára).
Éppen ezért morális támaszt nyújtok
Sipikének, mert tudom, milyen szar, amikor valamilyen zseniális cikked
miatt basztatnak impotens vénemberek, akik már nem tudnak olyan cikket
írni: itt van, morális támasz, Sipike, hajrá! Most bele fognak kötni,
hogy leimpotensvénembereztem a MÚRÉT. Nem így van, kérem, nem a MÚRÉra
értettem (amúgy nem vagyok tag), sőt, szükség van a MÚRÉra és
effélékre, jó hogy van nekünk ilyenünk — én most TÉNYLEG kimondottan
az impotens vénemberekre értem, akiknek nincs jobb dolguk, mint otthon
ülni és a fiatalság cikkeit félrértelmezni, aztán meg írógépen
szövegszerkeszteni egy dörgedelmes magyar erkölcsi kinyilatkoztatást,
amiben “elhatárolódnak”, “elmarasztalnak”, stb. Kaptam én már olvasói
levelet még versre is, amelyben állítólag a magyar nyelvet heréltem ki.
De hát kérem szépen, Kassák Laji bácsi óta mit csinálnak?

Barlang Miki és a Rossz Magok

Nick Cave and the Bad Seeds – The Weeping Song

Go son, go down to the water
And see the women weeping there
Then go up into the mountains
The men, they are weeping too

Father, why are all the women weeping?
They are weeping for their men
Then why are all the men there weeping?
They are weeping back at them

This is a weeping song
A song in which to weep
While all the men and women sleep
This is a weeping song
But I won’t be weeping long

Father, why are all the children weeping?
They are merely crying son
O, are they merely crying, father?
Yes, true weeping is yet to come

This is a weeping song
A song in which to weep
While all the men and children sleep
This is a weeping song
But I won’t be weeping long

O father tell me, are you weeping?
Your face seems wet to touch
O then I’m so sorry, father
I never thought I hurt you so much

This is a weeping song
A song in which to weep
While we rock ourselves to sleep
This is a weeping song
But I won’t be weeping long
But I won’t be weeping long
But I won’t be weeping long
But I won’t be weeping long

Batman ist erkältet

Batman beghűlt. Megyek haza a picsába izzadni és aludni és legalább
megnézem azt a sok filmet, amit elszalasztottam a napokban. Nem is írok
semmit egyebet. Pizdá möszi.

Tavasz és mégis

Fucking shit, bazmeg. Asszem, meghűltem. Nyavalya törje ki. Fuck, fuck,
fuck. Mi szépet mondhatok még? Megnyuvasztom, akitől elkaptam. Csak
találjam meg, ki volt 🙂 Megyek is haza szerintem, paracsetamolni.
Pedig végre olyan jó idő van, hogy elképesztő, madárcsicsegés,
adidaszok, stb.

Dög vagyok ma blogot írni is. Megyek haza, alszom egyet, aztán meglássuk. Olvassátok a Sipike új blogját.

A bőség zavara

Csak válogatni kell. Dúskálni a földi javakban. De az emberek hülyék.
Képtelenek észrevenni, hogy mi veszi őket körül. Nyomor van amúgy is — a
szépet és izgalmasat viszont csinálni kell. Keretet kell adni neki. De az
emberek azzal vannak elfoglalva, hogy féltékenykednek, monogámkodnak,
kereszténykednek, intrikáznak és majréznak, görcsösen ragaszkodnak
szarságokhoz, amiket rég ki kellett volna dobni. Jelképekhez,
szimbólumokhoz, kokárdákhoz, eljegyzési gyűrűkhöz, pántlikás
lófaszkákhoz. Ma kinn ünnepelnek. Én itt ülök bent, Tomas Bodin zenéjét
hallgatom és jól érzem magam, mert tudom, hogy egy küldetésem van: hogy
jól érezzem magam és ebből minél többet osszak szét, hogy mások is jól
érezzék magukat (az más kérdés, hogy rettegnek ettől. Rémes, hogy
mekkora bűntudatuk van az embereknek, amiért jól érzik magukat). Amúgy long live the ides of march 🙂

Egy marék hétfő

Na. Hétfő van, végre eljutottam filmelmélet órára, el is aludtam azonnal.
Szegény G. rám is szólt, hogy ne aluggyak mán ilyen nyilvánvalóan, épp a
szemei előtt. De nem restelltem el magam, mert valami korai Pasoliniről
volt szó. Most épp cikket írok, meg Téesszel fosom a szót yahoo
messengeren. Várom a tesómat, Bibit, hogy hozza a csomagot. Más
csomagot is kéne kapjak,  Petry-zsírral (evéshez lesz). Apám megint
karambolozott. Nem tudom, hogy csinálja. Én akárhogy kínlódtam,
nem jött össze, pedig Klárika a megmondhatója (máig se írta meg azt a
rohadt másfél flekket), hogy igazán próbálkoztam.

Discretion is a better part of valor

Vasárnap. Andrea születésnapja. Meg más születésnapok is. Elég
születésnapdús ez az időszak. Jövő hetem egy kicsit csak lazább lesz.
Amúgy készítettem interjút saját magammal. Ezt most csak azért írtam
ide, hogy legyen némi kontinuitás is a blogon. Mert el vagyok
zsibbadva, lassulva, de jó.

Sex, drugs és rock and roll

Huhh. Most megszusszanok egy kicsit. Talán utolérem magam. De ha nem,
az se baj — imádom a sebességet. Volt közben egy-két érdekes dolog,
Klárika nem írta meg a roadtripet, mert rettenetesen lebetegedett.
Lapok kimentek. Azonkívül volt a tegnap egy jópofa kis flash-mob, itt is ír róla, meg itt is ír róla, de még itt is ír róla, sőt, itt még lehet veszekedni
is róla.
Este Károly a színházban, nem volt olyan zseniális, mint amire
számítottam, de hát nem baj, utána egy adag Krajczár, lányokkal,
nőkkel, asszonyokkal és csajokkal, mmmm, énekelés is volt, utána meg
Boglárkánál evészet és ivászat, az utóbbiból nekem több jutott, egy
kicsit megsuppantam, lehet, hogy hülyét csináltam magamból, de hát
amint Billy Wilder mondta, nincs olyan méltóságteljes ember, aki
naponta legalább kétszer nem veszíti el a méltóságát. Huhh, tiszta
adrenalin az élet mostanába, tiszta igenlés, tiszta buli. Hova lehet
még? Na, megszusszantam, nyomás tovább.