One down, much more to go

Na, megvolt a Pasolini-féle vizsga, rég volt olyan, hogy tíz oldalt írjak valamiről. Huhh. Elzsibbadt a kezem rendesen (most is alig írok). Kíváncsi vagyok, lesz-e látszatja. Mindenesetre jön egy jól megérdemelt hétvége (ami ettől függetlenül nem lesz hétvége jellegű). És találjátok ki, mit fogok csinálni? Pasoliniket nézek továbbra is. Meg akarom fejteni (habár az az érzésem, hogy ő nem akarja, hogy megfejtsék – vagy még ő se tudta megfejteni magát, azért halt meg olyan kurtán-furcsán).

Büdösistenfasza

Mondjátok meg, mi a valószínűsége annak, hogy három hétig csak úgy hever a kibaszott kitáncier és faktúratömb a pecséttel együtt a rohadt polcon, senki se nyúl hozzá, s amikor végre magamhoz veszem, hogy tudjak elszámolni Rőzerrel meg a többi kibaszott könyvesbolttal, akkor szerda reggel félálomban telefonálnak a másik irodából hogy jöjjek taxival és hozzam és mittomén és jajajajaj mert halálra keresik. Pont most. Na, mi a valószínűsége? Büdösistenfaszát zéró! És taxira nincs pénzem. Egyszerűen nincs. A tököm teli van az egésszel. Nem is a faktúraírás meg a bélyegnyalás fáj, hanem az hogy SEMMILYEN látszatja nincsen az egésznek, a retkes faszomba bele. És most, amikor minden sznob hazahúzott az anyja szoknyája mellé, és teljesen kiürült Kolozsvár és egy sörre se lehet elkapni senkit mert mindenki otthon van, persze akkor jön rá B.-re, hogy szórjak már egy kis szórólapot, úgyis olyan sokat nyomtatot belőle. A picsába.

Dekameron

Az eddigi kedvenc Pasolini-filmem lett. Megjelenik benne az ürge, Pasolini maga. Ijesztő egy fazon. Idült alkoholistának néz ki, nem zseninek. A Monostoron vannak ilyen arcok. Most már kedvem lett megnézni az Élettrilógia másik két darabját is. De hát itt a filmnézés kötelező jellege miatt házifeladattá degradálódik minden, és mint ilyen, szart sem ér. Echhh. Még jó, hogy Kubrick csak az ajánlott lista végén volt, mert akkor sose fedeztem volna fel magamnak. Szar dolog a kánon, még akkor is, ha értünk és általunk lett.

Blöeehhhh. Elvágyódás, vol. III.

Az este valami furcsa buliban voltam, tök idegen emberekkel, többek között pár franciával, egyet szökdöstem egy Bob Marleyra és ennyi. Nem nagy eresztés. Most nemsokára Dekameront fogok nézni és ha a magasságos fennvaló megsegít (a megváltósatyaúristenit, ahogy nagyanyám mondta volt mérgében) akkor csütörtökön elmegyek vizsgázni. Vagy csak úgy elmegyek. Alig várom, hogy kimenjek egy hétre kicsinykis falucskáma, Lisznyóba, ne lássak se monitort, se xeroxolt szart, se tanárt, se csoporttársat, se csajokat, se piát, se semmit. Amúgy a szobám tele van cuccal, a tesókáim hazaköltöztek és minden nyavalyát otthagytak nálam, alig lehet mozogni. De jó, mert legalább azt az illúziót kelti, hogy történik valami.

Beiratkoztam (meginthétfő)

Végre beiratkoztam az államvizsgára. Vasárnap lesz. Jópofa lesz: vasárnap vizsgázni. Alig várom, hogy véget érjen. Alig várom, hogy véget érjen minden. Nem mentem a mai vizsgára, már csak a másik alkalommal tudok menni. Pasolini… a tegnap “szegény” csajok kiakadtak a Salótól. Hát, nem gyenge gyomrú leánkáknak való, az biztos. Fura, mert a filmjei nehezen nézhetők, vontatottak, de a végén mégse tudod azt mondani, hogy “ez szar volt”. Valamit tudott a fickó. Nem volt ép és nem volt a nagybetűs Rendező (az nálam még mindig Kubrick), de valamit tudott.

Szeretet, szerelem, kangörcs

Rájöttem (azazhogy nem rájöttem, mert rég tudtam – rég tudja mindenki
-, csak megfogalmaztam egy illuminált (nem “turmentat”, hanem
“enlightened”) pillanatban), hogy mi a különbség az szeretet és a
szerelem közt. A kangörcs. Az hogy kívánod a testét is, nemcsak a
lelkét. Ezért lehet igazából szerelmes lenni csak más neműekbe (pardon
a kivételnek). Sok embert lehet szeretni, különböző intenzitással és
hatásfokkal, de amikor nemcsak a jelenlétét kívánod, nemcsak
beszélgetni akarsz és romantikázni és filozofálni és ökörködni, hanem
meg is akarod dugni, az már szerelem. Tudom, hogy nagyon durván hangzik
így (paraszt vagy fiam), de így van. Persze, egyszerre sok emberebe
lehet szerelmes az ember eszerint a logika szerint. Ha viszont ő az
egyetlen, akit meg akarsz dugni és az ő társaságát, pszichéjét akarod a
legjobban, akkor az már végzetes, a már a nagy szerelem. Ez a kis
eszmefuttatás végre most megmondja a tutit. Tehát maga a szerelem nem
létezik. Két részből áll, amik igenis léteznek. Ezzel a kecske is
jóllakik, a káposzta is megmarad. A dilis provence-i költő-lovagok
által
teremtett és azóta tomboló divat (az igazából amor sanctusból derivált
amour-love-liebe-dragoste) és az ateista, hűvös logika által
megmagyarázott, biokémiai reakciókra
alapozódó világnézet is. (Ja, és van csak a sima kangörcs. Az csak úgy
van. Ab ovo. Nemcsak kanoknak.)

Duzz-duzz

Nem írtam meg Pethő Áginak az újhullámos (nem tartóshullám! újhullám!
nuvell vág!) dolgozatot… Egyszerűen nem volt a tegnap energiám
nekifogni. Remélem, valahogy le tudom itatni-etetni és a régi szép
időkre hivatkozva 🙂 elérni, hogy kivételezzen má velem egy kicsit továbbra is.
Végülis nála írtam a retkes államvizsgámat.

The Man Machine

Soha sincs semmi veszve: tudom, hogy szégyen, de csak nemrég fedeztem
fel magamnak a Kraftwerket. Újszülöttnek minden vicc új. Annyira
kihozzák a minimumból a maximumot, hogy döbbenetes. Zsibbasztó hatású
zene. Az én kis alapműveimet sokan illették azzal a kritikával, hogy
monotonak. Akkor szomorúan nyugtáztam, de a Kraftwerk rádöbbentett
arra, hogy a monotonitás mekkora kincs tud lenni. Hipnotikus állapotba
ringat. A jövőről énekelnek, ami már rég itt van, de még nem
következett be. Trans Europe Express. Ezelőtt harminc évvel volt modern
az az elektronika, amin készült, mégis zsibbasztóan jók. They are the
robots!

Smells like rain

Az esővel legtöbbször rossz dolgokat asszociálunk, szarrá ázást (tiszta facsaró víz vagy, fiam – ahogy nagyanyám mondta volt), hideget, de ha bentről hallgatod, egész kellemes tud lenni, van egy finom nosztalgikus-keserédes szomorúsága. Ma reggel pár óráscska alvás után esőre ébredtem, esőszag volt a szobában. Érdekes hangulata volt, szinte jött, hogy ne menjek vizsgázni Virginásnál. Ja, merhogy ma volt egy ilyen, hogy vizsga, meg két dolgozatot is ki kellett fosikáljak magamból (hogy Tamáska kedvenc kifejezésével éljek), egy kis sérvecském is keletkezett tőle, megyek, alszok végre egy rendeset. Még mindig nem tudtam beiratkozni a magiszteri vizsgára. Már alig várom, hogy túl legyek az egészen. Így nem lehet semmit rendesen csinálni: ezerfelé kell figyelni, mindenkinek a kis szeszélyes szarságaival törődni. Lófasz.

Tour de force

Na, hétfőn elkeződött az újabb túrdöforsz. Az egyónapos buli: szesszió-nyárigyakorlat-államvizsga-babámfasza. Eldobom az agyam, tátttiii! És végre felpakoltam a netre a Kubrick-dolgozatot, amivel annyit kínlódtam. Exkluzív módon most a védés előtt el lehet olvasni! Kattints a képre (visszajelzéseket természetesen szívesen fogadok, a vizsga után felrakom a képeket is):