Trehány bandája

Úgy volt, hogy ma a bandával elmegyünk Félszigetre. Az este fél-,
háromnegyed- és egész részegen hatalmas haditervet eszeltünk ki, hogy
először Brassóban megiszunk pár sört, onnan Segesvár, megnézzük a
medieval fesztivált s onnan tovább Félszigetre. S errefel Nyesa elment
maltert keverni, Pistuka Illyefalván eszi a rokonok kajáját, Csuka
haldoklik, Papát fel se mertem hívni. A francba! Holnap viszont MESE
NINCS, ott leszek!!!!! És tessék hallgatni az új Cultot,
így kell egyszerre modern és régi lenni, így kell egyszerre dögös és
érzelmes lenni, így kell rock and rollt csinálni 2000 után.

Nem Nina :)

Az este Abbát hallgattam. Az volt a szám címe, hogy Nina, pretty balerina. Érted?

Fruszt

Mindenki ott égeti a fehér seggét már a Félszigeten, csak én csücsülök
itthon és frusztrírozom magam. Kéne tervet írni, kéne pótvizsgára
tanulni lassan… ech. Azt az Apokaliptikát csak megnézem, a dühü
eméssze meg. Ha már a Slayert nem tudták elhívni.

Beggar’s banquet

Na. Most legalább tudok zenét hallgatni meg filmet nézni. A
Spartacus-kiadás zseniális, mindenféle apróság benne van, Kubrick
rajzaitól elkezdve egy olyan híradós jelenetig, amikor Kirk Douglas
nemcsak a lábnyomát, hanem a híres állkapcsát is gyorsankötő betonba
nyomja az egyik színházban… eszméletlen sztárolás, uram.

Amúgy meg megjött ma reggel Nyesa Braunschweigból, feljött cseverészni.
Semmit se változott, s azt is halkan. Megjelent Csuka is, máris
megfosztott valami lemezektől. Lehet, hogy Papacska is felbukkan ma
estére. Jó látni ezeket a jó régi arcokat.

És most jön a koldusbankett. Egy csomó nagyon finom zene veszett el a
vinyóherélés közben. Ha valaki hozzá tud juttatni ezekhez a
gyöngyszemekhez megint… Kezdem: pár Kayak-album (Merlin, 1981,
Nostradamus, 2005), jópár Camel-album, egész sok Jefferson Airplane,
The Grateful Dead és Humble Pie-album, aztán meg a teljes Tony
Levin-diszkográfia, és Steve Vai négycédés archívuma.

Petemre hívás

Nemrég találtam ki. 🙂

Talán mégsem fogok bedilizni

Ma már jobb hírek is vannak. Az egyik az, hogy megkaptam régi jóbarátom, Lapte anyó jóvoltából a Spartacus
dupla dévédés felújított verzióját! Ez azért feldobott. Meg az is
feldobott, hogy az éjjel megérkezett Pistuka is (a legjobb barátom,
csak hogy tudjad), akit olyan rég nem láttam. Máris dumáltunk vagy
hajnali háromig. Ma meg adott egy recovery szoftvert, ami most éppen az
elveszett clusterekből hoz vissza néhány fájlot. Hátha mégse fogok
bedilizni. Máris jönnek ilyen fájlok hogy 0000215.jpg, 345qq66.mp3 és
társai. És itt a nap poénja, amit Pistuka sütött el a fitymaszűkület
miatt bőrtelenítettekről: fitymózisban szenvedtek. 🙂

The kálvária goes on

Hazajövök ebbe a baszott porfészekbe (Szenny György), egy kis Zappát hallgatnék lefekvés előtt és kiderül, hogy a vincseszterem
meghalt az úton. Majdnem ugyanaz a forgatókönyv, mint a tavaly nyáron.
Csak akkor particionálás közben szart oda, most meg még nem is tudom,
mi van. Meg van baszva az egész vakáció jellegű egyhónapos
szar! Áááá! Szappanom van itthon.
Valaki adjon kötelet, please!!!!!!!

Ria, ria, kálvária

Nagyon izgi… valaki mondja el, hogyan lehetséges, hogy egy ember, aki
egy évig lakik valahol és a magátólkattanós zár ellenére egyszer sem
zárja ki magát ezalatt az év alatt, röpke egy hét leforgása alatt mégis
kétszer is kizárja magát? Ráadásul másodszor úgy, hogy már rég kellene
menjen stoppolni. Ilyenkor az a teendő, hogy felhívja a házigazdát, aki
hálistennek ismerős és csoporttárs és stb, s elkéri a kulcsot.
Másodszor is. Namostmár, valahogy négy körül kikerültem stoppolni, s
egy másfél óra után csak egy nyamvadt, hiperbalfasz szatmári pasas és
neje vettek fel. A pasas a papucsférjek mintapéldánya volt, ennek
ellenére volt elég “tupéja” megkérdezni, hogy mennyit fizetek Brassóig.
Százat, mondom. Túl kevés. Százötven. Brrr. Elhoztak valahogy Brassóba,
közben végignéztem, hogy űznek sportot a stopposok felszippantásából.
Azt se tudtam, sírjak vagy röhögjek. Azért meg kell adni, rendesek
voltak, lepakoltak az csefere gárán. Most meg itt ülök egy lepukkant
netkaféban a brassói állomáson és blogot frissítek. Várom az öregemet,
aki Bukarestből jődögél errefelé. Vagy ha kerül valaki hamarabb.
(szerk. megj.: került)

Kellemes dolgok

Ma történt velem néhány nagyon kellemes dolog. Az első az volt, hogy volt, amit reggelizzek :). Aztán meg beültem egy taxiba hogy menjek le némi Filmtettel az Apexhez. A Széchenyi tér körül a taxis benyom egy gombot és megszólal valami ismerős hang. Jon Andersonhoz hasonlít. Kérdem, mi ez? Rádió vagy az ő kazettája. Az ő kazettája, mondja. Ez YES, nem? – kérdem. Majdnem, Anderson szólólemez. Miért, ismerem? – kérdi kikerekedett szemekkel. Hogyne ismerném. Nagy progrock rajongó vagyok. Kezdjük sorolni a régi nagy bandákat. Tull, Crimson, ELP, Zappa… elhiszitek, mennyire jólesett? És egy ilyen ember taxisként kell dolgozzon. Fura is volt, amikor beültem, nem az a szarrá izzadt taxibelső fogadott. Szóval nagyon kellemes volt, egymásra találtunk, elengedett a fártpénzből valami 10 ezer lejt (1 új lej). Egészen meghatódtam, kár hogy nem cseréltünk számot, biztos lett volna valami jó cucca, pl. dicsekedett a Rick Wakeman-gyűjteményével, ami nekem hiányos.

Na és a másik kellemes dolog ma az, hogy lejövök az infólaborba és mi fogad? Stanley Kubrick 1953 Fear and Desire. Az első Kubrick-film!!! A gyűjteményem utolsó darabja! Amit már lassan 7-8 hónapja töltögetek a DC++-on, irtózatosan lassan. És ma, az utolsó nap, amikor még itt vagyok Kolozsváron, lejön. Igaz, bűn rossz minőség, de megvan!! Remélem, csupa ilyen kellemes dolog fogad ma és az egész nyáron. (By the way: az éjjel végre megnéztem újra a Legyet. Fogok írni egy dicshimnuszt róla ahogy hazaérek.)

Csájníz

Az este akkora ízorgiában (jó na, más is, nemcsak íz, de főleg íz) volt
részem, hogy még most se tértem magamhoz. Asszem, eddigi minden kínai kajáim
legjobbikát ettem. A rizshez kétféle készítmény volt, egy savanyúkeserű
meg egy édescsípős. Ma reggel is azt zabáltam, és még ennék, ha maradt
volna. Ez mán dá! Compliments to the chef! Mondjuk egy picit csípett
kifelé jövet, de hát ennyi tövist minden rózsára, kedves hölgyeim és
uraim.