Düh

Az este megfájdult a fogam. Kezdett nagyon idegesíteni, aztán belealudtam, ma reggel már nem fájt. Bejövök a laborba, látom, hogy a DC++ download-lista tiszta üres. Valamelyik faszkalap kitörölte, vagy valamelyik észkombájn kapus kihúzta a gépet konnektorból, az áramot potyára nem fogyasztandó. Üjj, be dühüdt lettem, hej! Most megint keresgélhetem a finom ritkaságokat, mint pl. Camel, Tony Levin, Magma, Spastic Ink, ritka Frank Zappák… Ah.

Reklámok

Ászocsiáció

Még sosem voltam alapítótag semmiben. Ma viszont megalapítottunk egy egyesületet. Közjegyző, meg minden ami kell. Érdekes érzés volt. Remélem, fel fogjuk tudni használni értelmes dolgokra. Például kiadom kötetben az abszurdkáimat 🙂 De most tessék online olvasni: szupernóvák a tiffen.

Érdekesség: a Google is csinált gyorsan oldódó (instant) messenger szoftvert. Az az igazság, hogy már rég vártam, hogy jelentkezzenek ilyesmivel. Egyelőre beta, ezért nem tudom, merjem-e endórszolni a nyári kétnapos gmail-stoppom miatt, de tessék megnézni itt ne: http://www.google.com/talk/. Egyelőre szimpatikus, remélem, felturbózzák majd rendesen.

Cörán

Mindig is tudtam, hogy Százjenő meg Markóbéla meg Verestóy meg Băsescu nagy parasztok, de hogy már gumicsizmát is húznak, az nagyon súlyos. Aztán meg a Kelemen Attila tehene. Nameg ott az egész PSD, akkora ţöránok, hogy meg kell veszni. A Parasztpárt meg még a nevébe is beleírja. Hihetetlen. Töriceanu: ő az egyetlen úriember az egész bandából. Csak ne herákolná azt a mucsok bagólevet örökkétig a pofámba, hogy a dühü eméssze meg!

Jean-Luc Boring

Elmondom most, hogy mindenki tudja: Godard nyugodtan pályázhatna a legunalmasabb filmrendező címére. A Kis katona, a Passiójáték, a Szerelem dicsérete – börtönben kellene vetíteni, átnevelés végett, szemeket kimerevítve á lá Clockwork Orange. Nem egy hülye alak, de nem szabadott volna kameraközelbe engedni. Írt volna inkább szabadlírát vagy tudatfolyam-regényt. Igaz, vannak olyan regényírók, akik inkább filmeket kellett volna rendezzenek. Mint pl. Mikszáth. Jó kis párhuzamos cselekmény, pajzánkodás, kispolgárok…

Nyári emlék

Olyan volt ez a nyár, mintha nem is lett volna. Azért itt van egy-két fotó a csöves haverokkal (courtesy of Pistuka, naturally).

 

Papacska megmutatja a hagyományos Hargita-reklámot.


Nyesa épp benyögte a tutit.


Csuka még mindig nem hiszi el, hogy az ő képe is címkés.


Quality Window: a Minőség Kirakata. Hihetetlen, hogy mik maradtak meg Miklós bátyánk idejéből…

 

Pistuka lemegy rusztikusba (hova nem ment még le?).

Rézfaszú Bagoly & Co.

Megkérdi valaki az előbb tőlem a messengeren, hogy milyen figurákkal riogattak gyerekkoromban, merthogy közvéleménykutatást csinál. És elméláztam. Falun sokszor öreg zsidóval ijesztgettek, aki zsákba tesz és elviszi a rossz gyerekeket. Az öreg cigány még ijesztőbb fenyegetés volt, mert olyan még létezett is a falu végében elég. Na de ha káromkodtál, akkor az volt a legvalószínűbb, hogy a “papbácsi levágja a nyelvedet”. Lehet, ezért nem lettem a klérus feltétlen híve azóta sem. De a leggyakoribb mumus esténként a rézfaszú bagoly volt. Fogalmam sem volt, mi lehet az, de nagyon ijesztőnek hangzott. Aztán később, nagyobb gyerekként elgoldolkoztam rajta, amikor már tisztább képem volt arról, hogy mit takar a “fasz” szó. Most próbálj vizualizálni egy rézfaszú baglyot… Szép gyerekkorom volt, az biztos. Utána már csak az oroszok jöttek, akik elveszik a villanyt, vagy Miklós bátyánk, aki ellopja a karácsonyfát. Kíváncsi vagyok, az én generációm mivel fogja ugratni majd a kölykeit, ha azok nem eszik meg a fuszulykalevest.

Mándéj likvidéjsön

Megint hétfő van. Megint rohanás. Most éppen likvidálás. Ez már a harmadik nekem. Először akkor likvidáltam egyetemet, amikor a filót hagytam ott egy másfél év után. Az volt a legdurvább, mert be kellett bizonyítsam, hogy nem loptam el a bentlakásból semmit, sem lepedőt, sem kisszéket, sem a vízcsap rózsáját. Megjelentem egy ágyneművel, amire az adminnő azt mondta, hogy mocskos. Hazarohantam, kimostam, hajszárítóval rászárítottam és nyomás pecsétért. Most azért sokkal lazább volt, hiszen még könyvtári belépőm sem volt – hiába, na, ha az embernek megvannak a másfajta forrásai. Viszont megvan egy adeverinca, miszerint tényleg lemagiszteriztem és állhatok doktori felvételire. Most már csak a tervet kell megírjam (és néhány keresztet vessek).

Ja, itt van a Sin Citys cikkem.

Feminine beauty

A városban most épp Szent István-napi néptánctalálkozó van. A Studház mellett haladtam el és egyszercsak egy színes forgatagot láttam, mindenféle nyelven beszélő emberekkel. Volt több olasz csoport is, és hát mit mondjak, mindig tudtam, hogy a népi ruha megszépíti a lányokat, meg azt is tudtam, hogy az olasz lányok nem csúnyák, de hogy a két tényező így konstelláljon itt Kolozsváron… Csak megálltam egy pár percet szájat tátani és figyeltem ezt a sok szépségtől duzzadó és duzzogó olivaszínű arcot. Prego. Certo. Andiamo haza.

Gilliam

Most látom, hogy Terry Gilliam új filmmel jelentkezik. Nagyon kíváncsi vagyok a Grimm testvérekre. Azt hiszem, Gilliam a kevesek közül való, akik igazi meséket adnak el, úgy hogy én is tudjam élvezni. A humoráról nem is beszélve.

A dögség, ha fájna

Az éjjel négykor befejeztem (úgy értem, kijátszottam) a Half Life 2-t. Alig tudtam elaludni, gépfegyverropogást és aknarobbanásokat hallottam. Kemény egy játék, az biztos. Letöröltem a gépről. És voltam végre Attiláéknál, kaptam mintákat kutatási tervhez meg publikációs jegyzékhez. Úgyhogy most már nem lehet halogatni. Nekiállok megírni. És hétfőtől Godard meg Truffaut. Addigis tessék elolvasni a Krónika Szemponjából a dicshimnuszt, amit a Sin Cityről írtam. Majd belinkelem, ha a Krónikának lesz rendes honlapja.