Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: szeptember 2005

Mesze neked egyetem

A tegnap írtam egy fél blogot, erre elvették a villanyt. Mint a régi
szép vörös időkben. Apropó vörös idők és haladás: kiderült hogy az
újságírói elsőéven tartandó órámhoz nincsen terem. Egyszerűen minden
full. Most mit csináljon az ember? Valaki mondta, hogy ő kiviszi a
parkba a kölkeket. Mint az óvodában. És akkor kirítt szemekkel
révedezünk, hogy miért nem versenyképes az erdélyi (magyar)
felsőoktatás, miért nem vesz minket senki komolyan. Hát azért, mert mi
sem vesszük saját magunkat komolyan.

Reklámok

Évkezdő

Nagyszerű. Átkerültem az ingyenes helyre! Az igazság az, hogy kicsit rosszul éreztem volna magam olyasmiért fizetni, amit az új órarendben láttam. Filmelméletet tanítja Könczei Csilla. Khm. Urambocsá, miért? Irodalmi adaptációkat tartja Gáspárik Attila. Nos, még jobb. Azért arra nem számítottam, hogy ennyire belterjes az egész. Ezért sajnáltam volna 350 eurót adni. Olyanoktól szerettem volna tanulni, akik maguk is csináltak valamit életükben. Nem azt mondom, hogy hozzák el az öreg Coppolát vagy Oliver Stone-t Kolozsvárra, de a Malom utcánál messzebb láthatnának.

Vissza az életbe

Azért nem írtam blogot az elmúlt öt (vagy ki tudja mennyi) napban, mert egy irtózatos mindkétoldali vesegyulladásos nátha büszke nyertese voltam. Még a tegnap is alig tudtam felkelni az ágyból. Ma viszont már kimásztam a szabadba, eljöttem évnyitóra a Sapentiára (amit persze hogy lekéstem), aztán most legalább elolvasom a 15 levelet és 100 spamet ami jött azóta. Este meg megnézem a Lözörescu úr halálát. Amúgy fekvés közben néha a Grand Theft Auto San Andreas című niggah-gangsta-játékot nyomtam, s azt kell mondjam, hogy az utóbbi hónapok egyik legszórakozatatóbb és legidegesítőbb játékélménye. Hosszú, izgalmas, komplex, igazi, jópofa… és rohadtul nehéz. Amikor huszadikszor se tudtam végigmenni egy küldetésen, gyorsan a Shift-Delete kombinációt alkalmaztam.

Ja: baloldalt a linktárban újabb két blog!

Felvételi

Ma egy fárasztó felvételin vettem részt, már össze se merem számolni életemben, hogy hányadikon. Komolyan elgondokoztatott a jövőmről és az életemről, a rövid- meg hosszútávú céljaimról. Nemsokára azért fellinkelem ide a kutatási tervemet. War movies!

Lightosabb téma: egyes blogok újjászületnek, más blogokat dühös gazdája temeti… Igen, az erdélyi on-line-szféra még ilyen, a hatásait legtöbbször off-line mérheted le.

Jaj, na, de tényleg…

Az éjjel egy fantasztikus Korona-utazás után hullafáradtan, szarrá ázva megérkezem a lakásba, amit már egy éve bérelek. Benyitok, idegen ingek, cipők, lófaszok az előszobában. A konyha egy budi, a budi meg a verduni csatatér. A lakótársam jóbarátja (még jóval mielőtt hazamentem volna Szentgyörgyre!), áthordott egy pár cuccot hozzánk, mert csikö új lakást keres stb. Hát, nem ölte meg magát a lakáskereséssel: ahelyett, távollétünket kihasználva elkezdett kakas lenni a mi szemétdombunkon. És még nem is tudtam megmondani neki, hogy szedje már össze magát és költözgessen csak el minél hamarabb, mert reggel mielőtt felébredtem volna, elhúzott – igaz, legalább valamiféle rendnek a látszatát megpróbáta hagyni maga után. Fákk!


Aztán felébredek. A fúró ritmikus hangjára, amely egyre közelebb jön. Kiderült, hogy ma szerelik fel az interfont a blokkban, otthon kell ülni, hogy tudjanak bejönni az iparosok. Fel is szerelték, egész fél hatig dolgoztak, nem tudtam semmit aludni a fúrásoktól. És egy vak hangot sem írtam a kutatási tervhez. Gottferdámte sájsze!

Nincs írni sem kedvem,

annyi szar dolog törént most velem. A kisstílű plagizátor-tolvaj semmi
emelett. És holnap vigyorogva kell feszítsek 12-től este kilencig
Brassó-Pojánán. Ááááh, valaki mentsen meg! Ami jó, az az, hogy a city-zenes cucc a sok nemmel szavazó ellenére (vagy pont azért) is nagyon vonzza az embereket, Sipike
szerint egy nap alatt ért el annyi letöltést, mint más szitizenek egy hét
alatt. Az irigyeim és egyéb belső elválasztású szerveim dús frekvenciával kattogtatnak Transindexen, muahh1.


1 The word “muahh” and all its compliants, including “mmuahh” and “muuuah” are copyrights of Szakáts Jedi Master and are under strict supervision upheld by federal and internation law.

Transilvanissimo vol. 2.

Kedves Hölgyeim és Uraim! Nem tudtam szem elől téveszteni, hogy a Transindex kitűnő kezdeményezésére, az Erdély-imázs című
versenyre valaki “transilvanissimo” jelige alatt küldött be
pályamunkát. Szeretnék tájékoztatni mindenkit, hogy semmi közöm nincs
hozzá, de ha az illető az én ötletemet
próbálja lenyúlni, akkor az plágiumnak fog minősülni és minden
lehetséges lépést meg fog kelleni tegyek ennek nyilvánosságra
hozásáért. Magyarul: aki lop, annak szétrúgom a tökeit! Ez most komoly!
Nagyon felhúzott ezzel, kedves ismeretlen! Számoljon a
következményekkel!!!!

Urbanizálódtam, tátti!

Sipike kitett magáért: City-zen velem.
Nem is írok ma semmi egyebet, most tessék olvasni a kanonizált,
institucionalizált verziómat. Beváltottam az Andy Warhol jóslatát.
Muahh…

Szomorúság

Most úgy érzem, nem vagyok kompatibilis azzal az intézménnyel, ami a
köztudatban a “párkapcsolat” név alatt rögzült. Pedig most az egyszer
tényleg nagyon rámférne. Szomorú vagyok, mert nem látom világosan még
azt sem, hogy mit kellene lássak. Nem az a baj, hogy hiányzik valami az
alaplapomról, hanem az a baj, hogy úgy látom, nem is tudom berakni:
hiányzik a PCI-slotom hozzá.

Retró

Ma egész nap ezt énekeltem akusztikus gitárral:


I’ve got a little black book with my poems in


I’ve got a bag with a toothbrush and a comb in


When I’m a good dog they sometimes throw me a bone in


I got elastic bands keeping my shoes on


Got these swollen hand blues.


Got thirteen channels of shit on the T.V. to choose from


I’ve got electric light


And I’ve got second sight


I’ve got amazing powers of observation


And that is how I know


When I try to get through


On the telephone to you


They’ll be nobody home.

Az első, aki megmondja, honnan származik a dalszöveg, kap egy kötelező
Hendrix-parókát! (paróka, nem parókia, de ott is voltam ma, kifizettem a
2004-es kepét — persze, csakis Anyukám kifejezett kérésére…)