Az van, hogy kitaláltam, hogy vizsgafilmnek a Csongor és Tündét fogom
megcsinálni. A három kisördög (bőrkabát és fehér alsónadrág)
szemszögéből, akik át akarják venni az irányítást. Ők akarnak a
főszereplők, a górék, a patronok lenni. Elrabolják Tündét, váltságdíjat
és főszerepet követelnek, de persze nem jön össze nekik, leleplezik
őket, de erre már főszereplőkké érnek, hiszen a cselekmény átirányul
feléjük. Akkor viszont teljesen berezelnek, elfelejtik a szöveget és
eredeti Vörösmarty-sorokat kezdenek hajigálni egymásra, közben Tünde,
Ilma és Mirigy táncot lejtenek. Mirigy kissé lemarad, mert túlsúlyos.
Ahogy beszakadnak alatta a világot jelentő deszkák, véget ér a dráma,
ezzel együtt a film is.
Namostmár ezt úgy kell tálalni, hogy bármilyen producer ráharapjon,
legelsőnek a tanárok, akik remélhetőleg beleegyeznek minden általam
produkált agyrémekbe. Ezen a szinopszison kínlódok most.
Van másik ötletem is, persze: ha nem magyar, akkor görög dráma legyen. Az Antigonét helyezem mai környezetbe, terrorista-nemzetvédő-konfliktusba, a thébai palota helyett a Fehér Ház ovális termébe. A bölcsek kara egy gospelzenekar lesz, akik hol a Devecseri-féle fordítást, hol eredeti ógörög szólamokat jajonganak egy magasított deszkatalapzatról – a (többi) szereplő(k) persze egy mai magyarra átírt, verstelenített forgatókönyvből kelnek életre. A lényeg az, hogy megmutassam: vannak elévül(het)etlen dolgok, amiket kár kihagyni a számításból, mert sohasem tudjuk, mikor robban fel a monostori Billában egy dinamitöves merénylő (még muzulmán se kell legyen, elég ha valamivel nem ért egyet). És hozzá is tartozik egy család, egy közösség, aki hisz benne. És számukra mi vagyunk a rossz fiúk.
Azért akarok mindenképpen klasszikus, bevált drámát, mert egyrészt a lerakódott előítéletrétegeket nagyon jól lehet hasznosítani, átpakolni, átkeverni, felpuffasztani élesztővel, másrészt mert a dramaturgia már kész van és hihetetlenül feszes (legalábbis a Szophoklészben), lehet a képekkel és hangokkal bajlódni.
Legutóbbi hozzászólások