Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: december 2005

Szilveszter (nem a pussycat)

Van egy olyan érzésem, hogy ez az utolsó bejegyzésem 2005-ből. Úgyhogy találkozunk az új évben, nem kívánok egyebet a BÚÉKon kívül, csak nagyon hatékony januári méregtelenítő kúrát. Nem kúrást, kúrát!

Eredményhirdetés

Hűséges, turulmadaras olvasóm, ha emlékszel egy picit a régebbi
szavazásomra, hasonló témában, beígértem, hogy közzéteszem a
szavazatokat, a legújabb szavazás eredményeivel karöltve.

Naszóval: a régebbi kérdés arra próbált választ keresni, hogy vajon
szerintetek miért szeretem őket? (hogy kiket, azt mindenki fantáziájára
bíztam) Nos, a szemtelen olvasóközönség 23%-a a puncira tippelt,
márminthogy hogy ezt szeretném a legjobban bennük. Nem mintha minden
igazságot mellőzne a válasz, de azért ejnye!! A második legnépszerűbb
válasz az “azért, mert ő nem szeret” volt, 15%-al, amivel talán
rátapintottak valami érzékenyre a kedves tippelők. Ezt követik kissé
lemaradva az arc, a fenék és a kedvesség, mindegyik 11%-al, ami
igazságtalan, mert a gyönyörű arcok a vesztem, sej haj. A didik szintén
igazságtalanul maradtak le az ésszel karöltve, mindegyik 10%-ot kapott.
A lábak, a pénz és a hírnév messze lemaradva kullognak, amiben van
valami igazság. De hát ennyire ismertek engem, drága angyallelkű
olvasóim?

A második szavazás eredményei, ha lehet, még érdekesebbek
voltak számomra, azt remélvén, hogy az előző szavazás célcsoportja
őszinte vallomásokat tesz. Az “ők vajon miért szeretnek (ha
szeretnek)”? kérdésre is jött egy pár érdekes válasz. A huncut,
szittyamódra vágott szemeim majdnem egynegyedénél teszik meg a hatást,
nem messze marad le az eszem, ami akárhogy is nézzük, hízelgő, vagy
tudja a rosseb. Aztán a rossz hírnevem következik 12%-al, amire megint
csak huncutul mosolyogni tudok. A seggem és a csicsás szakállaim már
csak egy-egy tizeddel szerepelnek, amit valamiért el is hiszek. A
farkam egy nagyon méltatlan 8%-al osztozik a combjaimmal, ejnye!
Utoljára maradt, várhatóan, a pénzem (azért valamit csak tudtok, kedves
szavazók/tippelők/várományosok, ha mindent nem is).

A következményeket már rég levontam, szerintem hamarosan le is
fogom írni. Addig csak annyit, hogy holnap a rövidecske, de
koleszterindús szentgyörgyi fejezet után
néhány újabb hosszú Kolozsvár-paragrafus következik, első bekezdésnek
máris egy szilveszteri nyüszkötöléssel.

A nagy kérdés

Volt még egy ilyen, csak a másik oldalról. Tessék szavazni (egyszerre többre is lehet).


Miért szeretnek? (Már ha szeretnek, persze)
Az eszemért
A szemeimért
A combjaimért
A seggemért
A farkamért
A (rossz) híremért
A csicsás szakállaimért
A pénzemért (ezt elbasztad)

  

Free polls from Pollhost.com

Lisznyó télen (képekben)

Ahogy megígértem, itt vannak a fotók. Az utolsó Szentgyörgyön van.

Lisznyó télen

Szerintem senki se olvas most blogot, mindenki otthon ül és cukrosított
borral meg mákos tekerccsel meg kolbásszal tömi a beleit. De azért még
leírom, ha már erre jártam, hogy kimentünk ma Lisznyóba,
rokonlátogatni. Olyan jó érzés volt viszontlátni néhány régi helyet,
tárgyat és embert. Hogy szeretném megállítani az időt, legalább kicsiny
szülőfalucskámban! De nem lehet, kérlelhetetlenül bemasírozott a XXI.
századba Lisznyó is. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy egyre több
az ismeretlen arc az falu utcáin. Csak tudnám, honnan kerülnek elő?
Kerekeséknél ugyanolyan rossz a bor, Zoli bá ugyanolyan jókedvű, Irénke
néni ugyanúgy percenként elsírja magát. És aztán egy halom újdonság, ez
szül, amaz nősül, ez meghalt, a másik mittudomén…

Pont hat éve halt meg Nanyi. Karácsonykor. Azóta már láttam több kedves embert is meghalni, de senki sem a kezeim között… Tettünk virágot a sírra, de a házba már nem is mentünk be. Minek is? Hideg van és karácsonyfa sincs már. Hat éve.

Aztán jöttek keresztapámék, ettünk egy kicsi szaládaböfföt meg egy kis csirkét, pirével meg kolbit. Persze, hogy megint belekötöttek a szakállamba. Ha kecske, az nem jó, ha ilyen, az meg törökös. Miért nem olyan jó magyaros? Majd lesz olyan is.

Most a beleimet pihentetem, mert mindjárt megyünk Nyesát búcsúztatni, az meg megint jó sok sörrel jár.

Végül egész jól megúsztam a Karácsonyt: Bibinek nem kell a vadiúj Canon Powershot A610 mindenféle funkciója, ezért elcseréli az én régebbi Nikon Coolpix 2000-esemre, nekem marad a Canon. Ami azért jó, mert ezen állítható nemcsak a blende, az idő, a fókusz, hanem még a “nyersanyag” erzékenysége is. És így kaptam én is valamit Karácsonyra. Nemsokára felpakolok pár fekete-fehér temetős képet.

Merry Fucksmas

A következő karácsonyt Tibetben fogom tölteni.

Szánkós fotók

Egy negyed bloggal lejjebb beígértem pár szánkós képet. Íme. A jó szánkózás legfontosabb előfeltétele a kemény alapozás:





Nyesa és Jancsika együtt suhannak a Pacé feneketlen szakadékába:


Papa és Csuka csúfos véget ért lesiklási kísérlete (ha gyorsan nézed, szinte film):






Diadalittas vigyor (majdnem otthagytak a tetőn):

Ezúttal Pistuka nem volt képes feldugni a pofáját a Libacsárdáig, de így is vihogtunk egy jópárat. Bájdövéj: mindenkinek kellemes karácsonyt, zsíros jézuskát, világosítsa meg az orcáját rajtatok stb.

A nejlon karácsonyfa árnyéka

Hét óra elmúlt. Elég pilledt vagyok, mert
elmentem ma a fiúkkal szánkózni (holnap felpakolok pár képet), jól kidöglesztettük magunkat s
elnyomott az álom. Arra ébredtem, hogy ajándékcsomagoló papírok
zörögnek körülöttem. Úgyhogy már nincs sok hátra, jöhetnek az újabb
Karácsonyi Kiábrándulások, angyalhaj mögött.

Back to the Funny Farm III.

Itthon megint, Szentgyörgyön, életem legdrágább belföldi vonatutazása
után (intersziti, kellemes meglepetés, az öt órát Brassóig
überkényelmesen utaztam le, sajnos pont két magyar nyugdíjast kaptam
magam mellé, akik végig karattyoltak, nem tudtam Kafkára koncentrálni –
ha pl. románul dumálnak, akkor sokkal könnyebb magyar szövegre
figyelni).

Az éjjel találkoztam is a jó öreg bandával, Nyesa szegény már kora
estétől ott ücsörgött a volt osztálytárs csajokkal, aztán Papacska is
hazavetődött Brassóból, később megjelent Pistuka is (10 perc helyett 2
óra alatt), aztán Csuka is odatolta a képét.

Itthon a család vár sok koleszterinnel, kb. ugyanaz a hangulat, kivéve,
hogy idén életemben nejlon fenyőfa van itthon, ami elég rosszul esik.
Sőt, nagyon rosszul esik. És még a hajtásimat Kolozsváron felejtettem,
hanem kimennék Lisznyóba, hogy vágjak egy igazi lucfenyőt. Egy
maréknyit akár, csak fenyőillata legyen.

Néha szeretném, ha anonimitásban tartottam volna ezt a blogot. Így most
mindenkinek okot adok mindenféle sértődésekre. Hát, aki nem szerepel az
év dugásai közt, az valószínűleg nem próbálta eléggé, sajnálom: az
ilyenhez két teljes ember kell. Azonkívül meg a
blogolvasás opcionális tantárgy.

Devilke

Nem is meséltem, hogy szerda este mekkora betlehemezés volt a Sapientián. Gitárral, dobbal és furulyával nyomattuk a karácsonyi dalokat. Én természetesen az ördög voltam, aki megpróbálja elrabolni a kisjézuskát, de a szemfüles angyalok interceptálnak és egy gerezd fokhagyma segítségével kinyírnak. Vetődtem, mint Dukádám, mindenféle túlvilági kacajokat hallattam és megtornáztattam a hangszálaimat a legszebb Lee Dorian-os hagyomány szellemében. Az előadásnak akkora sikere volt, hogy vissza is tapsoltak. Mi meg hajlongunk piszkosul. Balogh persze nem bírta ki hogy ne szívasson meg, oklevelet kaptunk, táncz, ének, zene kategóriában.