Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: július 2006

S így a vége után

Miközben Vásárhelyen kb. ilyenkor még repesztenek a Toy Dollsék, én már itthon vagyok, végre szartam egy oltári igazi nagyot, amit már kb. 4 napja nem sikerült (ti. utálom a guggolós-, a tojtoj-, az összeszart-, egyszóval a román KÖZ-budikat). De lehet, hogy jobb így itthon ilyen hamar, mert úgyis sárdagasztás lett volna belőle (az eső miért mindig vasárnap esik?)

Történt azért pár dolog. Megismerkedtem Mezei Nellivel, in person! és nagyon jól lehet vele élőben is beszélgetni, sőt, egy fél bloggertalálkozót is összehoztunk. Részegen ökörködtünk egyet a Piros Ufóval (vagy Zöld, nem is tudom már melyik melyik), elkezdte fikázni a forgatókönyvemből a dialógusokat, mire jól lebasztam, hogy képzeli, nekem ne pattogjon, csak tanulja meg és fújja mint a verset – de vele is jól lehet beszélgetni. Yesterdays-koncert egy dobossal, aki szinte mindent szétdobolt, de nagyon ügyesek voltak, annyira örülök, hogy valaki itthon is le mer fogni 2 moll és 2 dúr akkordnál többet. Aztán meg jó volt a Phoenix is: egy csomó bypass előtti pocakos nagytata a blokkból, de hihetetlen hangulatot csináltak. Aztán utána olyasmi zene, amit sosem hallgattam igazán: a Yonderboi, amire jól bezsongtunk… hajaj, s hihetetlen éjszaka lett belőle. Még most is kába vagyok tőle.

És hát persze megvolt a humorfeszt-show Gáspárikkal, azért mondom hogy Gáspárikkal, mert természetesen a szokásos vehemenciájával megint mindenkit lebeszélt a színről, de így kell nekünk ha hagyjuk magunkat, de tényleg jó volt, élvezem, s legközelebb revansolom, megállj, kutya szerbia! A visszajelzések pozitívak voltak (vagy azt hazudták), szerintem nem kéne folytatás nélkül hagyni, Árminnal beszéltünk is valami hasonlóról. Egy fél von Trier-filmet és egy fél Haneke-filmet is megnéztem, de közben megjött a fuvar. A vetítőterem hangulata olyan volt, mint amikor hatévesen a falusi moziban néztük Sandokant, Zorrót és a többieket. Meleg, sörszag, álmos fejek a gyűrött vászon előtt, a filmhangból csak a középmagasak hallszanak és azok is torzítva, de elnyomja őket a vetítőgép irdatlan kattogása.

Egy kicsit felemás érzéssel távoztam a tett helyszínéről, a vikkendtelepről. Felemás, mert már vártam hogy vége legyen, ugyanakkor meg nem akartam hogy soha vége legyen. A porcikáim nyivognak a sátorbanalvástól, a hasam nem bír már protestálni a sok olcsó sör miatt, a szemem hunyorog a medencevíztől, de azért jól telt. Örültem. És az is fura volt, hogy holott azért is jöttem, hogy rég nem látott emberekkel találkozzak, a legtöbbször 180 fokos kanyart vettem egy-egy ilyen ember láttán, arra gondolva, hogy “minek? most meséljem el ugyanazt az 1-2 év összefoglalót századszor?”, és lemondó, szomorkás mosollyal mentem dolgomra. Mi történik velem? Mizantróp leszek? Vagy csak az olcsó sört nem bírom már? Vagy mégsem olyan vagyok, mint aminek hiszem magam? Vagy csak teljesen kimerültem már a Félsziget idejére (tudvalevő, hogy noha kikapcsolódásként reklámozzák az ilyesmit, de voltaképpen hatalmas energia kell hozzá)? Vagy ennyire meteopata lennék? Eh…

Reklámok

Szombat reggel

Most már a másnap másnapja van, kezdek vénülni: a nyakam fáj. Rendesen fáj. Az este volt a naaagy Rasmus-koncert, de én inkább megnéztem a Directia 5-et, melodrámás, nyálas román nosztalgiazene. Apropó zene, azt hittem, hogy az Ossian a legbutább magyar zenekar, de a Tankcsapda most simán elvitte a pálmát, nemcsak a zenéjük miatt, hanem a szőke énekes okos beköpései miatt. Az egyik valami olyasmi volt, hogy basznak a kutyák. Na hej… A Shukár kollektív se volt rossz. A Parazicire viszont megint a hányinger környékezett.

Valamikor három óra magasságában (vagy mélységében) pedig világmegváltás következik. Be there or be square. Megyek fantát inni.

Förszt hangover

Na, itt vagyok a félszigeten és internetezni is lehet orrvérzésig. Roppantmód fáj a fejem, most ezután megyek is kávét és fantát inni. Aki az este a környéken volt, az valami nagyon furcsát láthatott: táncoltam. Persze nem valcert, hanem inkább egy transzba esett gyomorgörcsös dervis eső- és sörkérő táncát, de mégiscsak szemi-ritmikus, mostly organzied motorikus tevékenység volt zenére, ami már táncnak minősül egyes helyeken. És mindez a Kummra, amely zenekarról sose gondoltam sokat, lévén hamisak meg minden, de most így, temérdek sör után erősssen bejött.

A higiéniai dolgokról most se tudok sok jót elmondani, de nem halálos, jobb mint a tavaly. Most pedig megyek fejfájástalanító kúrára.

Nyershús vol. 2.

Ezt kaptam ajándékba Gáspárik mestertől:

“A nyershús bejegyzésedbe szántam de nem tom bepászítani. CSak azért hogy lássa a nép, hogy nem könnyű ma művésznek lenni tájainkon. Légy üdvözölve, hűvösebb napok reményében”


Hát tényleg nehéz ma művésznek lenni, főleg ezen a 6000 Kelvin fokon, vagy épp mennyi tombol odaki.

Kettős premier

A tegnap ettem először dinnyét az idén, Éva jóvoltából. Ugyancsak először az idén: porszívóztam, ez meg Pazs és Zsuzsa jóvoltából.

Ilyenek vannak. Holnap megyek Félszigetre. Találkozunk ott.

Áruspéter

Meséltem már, hogy Peter Sellers volt az egyik legzseniálisabb színész, aki e sárgolyón született?

Szupermen

Megnéztem az új Supermant. Elég szar volt. Persze, az élménytelenséghez hozzájárul az is, hogy kis képernyőn néztem, ahol ezek a filmek tudvalevőleg nem hatnak. De hitvány volt a forgatókönyv is, a főszereplő is, az effektek se voltak olyan jók, mint pl. az X-men sorozatban. Ami jó volt, az Kevin Szpészi (de ezt lehetett tudni), meg a random időközönként beszőtt archív felvételek maga Brandó félisten szájából. S Luthor kristályvilága.

Nekem alapvetően tetszene az az ötlet, hogy kreáljunk egy új kontinenset Amerika helyett.

Dead tired

Nagyon sok minden lenne, amiről akartam írni, a nyílt nap, a buli, a minden, a felvételi feliratkozásos felügyelősködésem ma, meg minden, de annyira fáradt vagyok, szellemileg és fizikailag egyaránt, hogy nem fogok, nem tudok, nem akarok semmit írni.

Csak annyit, hogy aki hazavinne engem és/vagy pár csomagomat (a prioritás a cuccoké) Szentgyörgyre, szóljon mostanában.

Nyershús

Most megismerhettek a másik oldalamról (lehasították). Köszönöm, jól vagyok, kissé sántítok a bal bordámra, de tűrhető.

Downward Spiral

Ma mikrofonos leszek, délután hulla, holnap pedig eunuch.