Figyelem! Akit zavar az ateizmus, a metálzene, stb., az ne olvassa el ezt a bejegyzést. A blog fakultatív. Ha valaki nem tudja felfogni, hogyan tudok ilyesmit hallgatni, csak ugorjon tovább, ne kommentáljon fölöslegesen.
Végre megjelent az egyetlen komolyan vehető amerikai metálzenekar új albuma. A címe Christ Illusion.
“Mikor nősz mán fel végre fijam?”, “Nem tudom mit lehet szeretni abba a zenébe, az nem es zene”, stb. Na, kéremszépen, aki a Reign in Bloodot imádta annak idején húsz éve, az össze fogja szarni magát. Visszatért Dave Lombardo, az egyik legjobb dobos a durva műfajokban és Kerry King írta az album nagyrészét. Nem gondoltam, lehet-e a God Hates Us All után gyűlölettől még jobban fröcsögő, még inkább vallásellenes lemezt csinálni. És lehet. Itt aztán tényleg minden ott van, még botrányt is csináltak a Jihad című számmal, ami a repülős merényletet meséli el a terrorista szemszögéből. És a poén az, hogy a Billboard lista ötödik helyére landolt a lemez, ilyen még nem volt a Slayer történelmében. Némileg visszatérnek a nyolcvanas évekhez, zenében is, és borítóban is, amelyik naivságra utaló egyszerűségével ijeszt a legjobban.
Eléggé felismerhető Slayer-dalok sorakoznak (ideális lemezméretben, 38 perc), de változatosak és nem okoznak csalódást, irtózatosan súlyosak. Hogy lehet negyvenvalahány éves emberekben még mindig ennyi gyűlölet? Mert ez nem a tinédzserzenekarok punkos lázadása, nem is showbiznisz (na jó, részben igen). Ezek a fickók tényleg ilyenek. Araya az újabb kori ordibálást viszi tovább, a szólók nagyjából a vibrátókar szétbaszásából állanak, a riffek kurvajók, Lombardo meg zseniális. Ha egy metállemezt akarsz venni az idén, akkor ez legyen az. Nem is tudtam kiválasztani, melyik dalból tegyek ízelítőt, aztán a legutolsót választottam, a Supremist címűt, de tehettem volna bármelyiket. Hallgass bele.
Legutóbbi hozzászólások