Egy még el nem készült dalszöveg része

Szix handred

Kedves wacsamakallit, olvasó, nyájas, teleszpektátor, mindenki! Most épp a blog hatszázadik (értsd 600.) bejegyzését olvasod. Gratulálok neked!

A következő ilyen jellegű figyelmeztetés/gratuláció majd a 666. bejegyzésnél fog következni, amikoris apokaliptikus tematikát élvezhetsz majd.

Várad

Na, megjártuk Váradot, felteszek ide egy fotót, hogy lásd hogy nem hazudtam, nem is teszem fel, mert dög vagyok átméretezni. Végre megismertem a PAZS sógorát, néztem pár animációt, jobbakat, hitványabbakat, mindenfélét. Megvártam amíg vetítették a rénszarvasos filmemet, hogy halljam a röhögést a teremből, s hallottam is, nagyon jólesett: felfigyeltem valakire a hátam mögött, aki pár szót elismételt, miután hallotta a filmből, morzsolgatta a szavakat, utóintonálta, mint aki rég nem hallotta és nagyon jólesik neki. Szóval megéri, gyerekek.

Tényleg szép város Várad, kincsesebb Kolozsvárnál, főleg a Körös-parton volt fasza az a kis fás parksáv, ami elválasztja a betont a víztől. A PKE is kellemes volt, szóval minden rendben volt. Pizzázás közben láttam két olyan macát, hogy a szemem majd kiugrott a helyéből. Nem elég, hogy szoknya gyanánt valami zsinórt viseltek magukon, ötpercenként fel- és lecaplattak a lépcsőn, ami alatt ültem. Na, hát ezért is Váradig kell menni.

Horrorszkóp

Aszondja nekem ma a Krónika horoszkópja: “A munka miatt háttérbe szorultak az érzelmek, így ráébred, hogy át kell programoznia gondolatait”.

Na, akkor lássunk neki.

10 IF (óra > 11.30) and (óra < 12.00) 
    then GOTO 20 else GOTO 40
20 WORK
30 GOTO 10
40 PORN
50 SEX
60 BOOBS
70 PUSSY
80 FUCK
90 GOTO 40

Tévé

Ma gumicsere volt. Szombaton Várad. Végre megnézem, mitől olyan szép.

Ma bekötötték a kábeltévét. Azaz visszacsavarták a csavart vagy mittomén. Nagyon vártam már, de most egy kicsit visszahőköltem. Vagy 6-7 éve nem vagyok aktív tévénéző, s most kicsit elborzadtam, mennyi szeméttel és ostobasággal tömik meg a húsz perceket a tízperces reklámok között. Talkshow arról hogy ozenék elfoglalják Romániát (magyarországi olvasóink számára: OZN=UFÓ románul), manele, csujogtatós, spanyol selypítős telenovella, dunatévé kívánságkosár, Băsescu és Frunzăverde, boooooooorzalmas, kellett ez nekem? Egyvalami értelmeset találtam, Bill Murray-vel, de annak épp akkor volt vége.

A nép fantáziája

Végtelen. Mármint a nép fantáziája. Asszem, Pistuka fotózta. 😀

Barf Vader

A legnagyobb román akkor is Darth Vader. És a legnagyobb magyar is ő. A forradalom emlékére egy darabig most bannert cseréltem itt fent ni.

Hhhh. Hhh. Hrhhh.

Luke, I am your father.

Hhh. Hhh. hhh hhh.

Szpem

A Northern Exposure c. sorozatot töltögetem le és nézegetem, emlékszem, annak idején ment a protévén és elég kellemes volt, szoft humor, szép tájak, pár abszurd szereplő.

Na, a főszereplő a boltban SPAM nevű konzervhúsok között mászkál egy snittben. Végre láttam az ominózus szpemet én is, amiről a ma ismert teknikuszterminusz kapta a nevét, itt a sztorija is.

Apropó, spam, kaptam egy olyant valamelyik nap, hogy akarok-e sok pénzt, kék szemeket és nagy farkat? Visszaírtam neki: ezek közül a sok pénz, az érdekelne 😀 😀 😀

Spílberg

Ma Spílberget néztünk a tesóimmal. Azon gondolkoztam el, hogy milyen röhejes dolog az, hogy az amerikai filmek milyen erősen kínlódnak, hogy felépítsenek egy minél hihetőbb világot, dollármilliókat költenek egy valószerű díszlet elkészítésére, hogy megteremtsék az igaziság illúzióját. És azt viszont teljesen ignorálják, hogy a forgatókönyvben néha olyan likak keletkeznek, hogy elrontják az illúziót, szétrombolják a drágán felépített világot. Pedig ott nem dollármilliók forognak kockán, csak pár szót kéne kicseréni, megváltoztatni, kihúzni. Na, de hát az ők bajuk.

Amúgy a film élvezhető volt, a Terminál volt az.

Ittam abszint

Volt ma itt Csabika, egy egész fasza kis kabátban.

Este ittam abszintot először életemben, annak a ceremóniájával együtt, ahogy Johnny Depp is csinálja a filmben: kanálka, cukor, gyufa, stb. Nagyon érdekes íze volt.

Asszem meghűltem, úgyhogy tényleg itt a tél, a nyavalya törje ki.

Az influenzajárvánnyal együtt, asszem, blogmegszüntetési járvány is indult, persze van, akit vissza lehetett idejében téríteni.

Muszáj lassan gumit cseréljek, mert én szégyellem magam.

Kaptam egy pár smst, mailt, üdvözlőlapot, kommentet, ingyombingyomot nevem napja alkalmából. Köszönöm őket nagyon szépen, tényleg, mindenkinek, főleg neki, akinek a neve nagy ával kezdődik. Legközelebb küldjetek egy szál kolbászt inkább 😀 Anyukám bezzeg tudta, mit kell küldeni. Hiába na.

Elhatároztam, hogy nem érdekel mit mondanak, megcsinálom a jézusos filmet, ma kaptam egy másik filmből egy jó nagy impulzust arra, hogy hogy alakítsam a történetet. S ha most is késés meg tökölés lesz a színészek miatt, akkor ezután vagy külön castingossal, gyártásvezetővel és igazi producerrel fogok csak dolgozni, vagy nekiállok végleg csak animációkat csinálni, fröccsöntött katonákkal és rénszarvasokkal.

Kezdem megszokni ezt a weird billentyűzetet is lassan.

Felteszek holnap egy új számot, amit a Roland A-90-essel csináltam. Most pedig a taknyommal fogok foglalkozni kicsit.