Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: november 2006

Szerelői műhiba

Most képzeld el, hogy milyen amikor az ember elmegy szervizbe és a fél napját ott bassza el, s közben szarrá is fagy. Azt mondja a szerelő: ne ólálkodjunk ott, menjünk a picsába sétálni (angolul ez kb. úgy hangzott volna hogy “take a walk”), mert őt stresszeli, hogyha nézik munka közben (“mă stresează, dom’le”). Most képzeld el, amikor egy ekkora szekrényhátú, fülig vazelines medve azt mondja könnybe lábadó szemekkel, hogy stresszes.

Miután nagy nehezen elvégzi a munkáját, mész két kilométert, elkezd füstölni valami a motorházból, igazából nem tudod, hogy az a ködhöz tartozik-e, de amikor már büdös is, akkor megállsz. Azért, hogy kiderüljön, hogy a balfasz bennehagyott egy rongydarabot. Ez kb. olyan mint amikor az orvos egy tampont vagy ilyesmit felejt a páciensben. Képzelhetitek, hogy betojtam, baszki, meg voltam győződve róla, hogy fel fogok robbanni.

S ha ez nem lenne elég, jól odabasztam a kisujjamat egy garázsajtóval, most le fog jönni a köröm.

Reklámok

Transilvanissimo

Egy valakinek a valakije mesélte, hogy nemrég Nagy Bandó Szatmáron járt, s találjátok mit emlegetett el melegen? Hát a Transilvanissimo akciót. Lehet hogy kéne turnézzek vele odaát.

Hűtőborda blues

Az este egy kattanást hallottam, megijedtem, stb., nem részletezem. A lényeg az, hogy az alaplapon a processzor alatt levű northbridge, azaz a chipset hűtőbordája leesett és a videókártyán landolt. Nabazmeg.

Rohadt tajvani termék: a kis pöcök, ami azt a fémrudacskát tartja, ami a northbridgehez szorítja a bordát, egyszerűen megunta és kijött. Először nem tudtam, mi lesz, gondoltam, letesztelem, hogy elfüstöl-e a gép. A gép oldalára van fordítva, hogy ne essen le az a kurva borda megint. Reggelre nem füstölt el, egész éjjel működött, a northbridge nem melegszik. Ma veszek egy kis supergluet és egy kis szilikont és megpróbálom hátul megragasztani.

A rohadt Murphy életbe, bazmeg.

Szociológia

Azt teszteltem le, hogy mi lesz az emberek reakciója, ha küldök nekik egy tömegüzenetet messengeren: egy kis hányni készülő zöld emotikont. Itt jönnek a kiváltott reakciók. Azonkívül pedig negyevenvalami megnyíló ablak egy percen belül. Játszadozunk, játszadozunk. Kattints a képre.

  • mijabaj

  • mi a bajod?

  • :-/

  • na. ki bántott?

  • mi a baj?

  • ez meh mi akar lenni?
    meg
    szia
    ja, beteg vagy?

  • no?

  • hat te?

  • na, mi baj, te? csak az jött át, hogy okádsz éppen

  • na

  • de bunko vagy. az az egyik kedvencem (éppen filmet nézett)

  • :(( Hulla vagyok.

  • vatta

  • mivan faszi????

  • mondd, szivem, mi a baj? komolyan, na. mi a baj!? BUZZ!

  • what? hivjak mentot?

  • mi lett?

  • mi van?

  • ? no. ez mit jelent?

  • :-O mi lett?

  • mett hanysz? ugyanbiza

  • ?

  • mi a baj edes?

  • no mija?

  • ?

  • miabaj, ? a kocsmaba jarok nagy konyve szerint, ha lehanysz valaki, akkor illik megmondani, hogy miert. nem az a zsak pityoka, de mostmar nagyon erdekel, hogy mi volt a smiley?

  • mi a baj? mivel valtottam ki ezt a hanyingert?

  • ki ne pukkadj, NO!

  • hannyal, na! ki vele!

  • mivanna?

  • ?

  • 😕

  • ???? mondjad na mi a gond? BUZZ!

  • ezzel jool nem ertek egyet

  • what?? ???

  • sakko mi van?

  • mijjaz ember
    lehánysz?

  • nana

  • ?

  • mijaz?

  • mivaná

Fog

Mindenki meg van indulva, hogy de szar dolog a köd, hogy utálják meg fuj.

Én erősen meteopata vagyok, el tudja baszni a kedvemet a rossz idő rendesen, de a köd, az gyönyörű dolog. Kezdjük azzal, hogy a legfilmszerűbb időjárási jelenség. Gyönyörűen töri meg a fényt. Aztán meg ilyenkor minden lelassul egy kicsit. Autózáshoz kurvaszar, de gyalogláshoz ideális. Nem is beszélve arról, hogy ködben rendszerint nincs épp olyan hideg, mint azokon a virítóan tiszta, ropogós székely reggeleken, amire most már közhelyesen úgy hivatkozunk, mint farkasordító’ra.

És a lényege: a feeling. A titok, a homály, a balladai íz, a “sose tudod mi történik”, izgalmasan veszélyes, ősi érzés. Ami az erdőben szokott még elfogni engem. Nem beszélve arról, hogy olyan jó London-imidzse lesz a városnak tőle. Szóval hajrá, köd, ne hagyd magad. Én szeretlek. Inkább köd, mint eső és jég (a ritka őszvégi ködöket jobban szeretem, de ez se kutya, főleg, amilyen kitartó).

Tegnap este

A tegnap este vártam valakit a Bulgakovban, nem volt üres asztal, így leültem egy társasághoz, akik közül ismertem pár embert. Jobbra mellettem egy haver, akivel beszélgettünk egy kicsit, de hát nem volt sok érdekes témánk. Balra egy tök ismeretlen faszi ült, elég szimpatikusnak tűnt, amikor elkezdett dalolni egy Procol Harum számra, amit épp a kocsmában feltettek. Megkérdeztem, szereti-e ezeket a régi zenéket? Hát hogyne szeretné, mondja, szinte csak ezeket hallgatja. Én is, mondom vigyorogva, elkezdtünk beszélgetni a hetvenes évekről, ki hol gitározott, ki hol énekelt, stb., egyre szimpatikusabb lett a fickó. Kezdett megritkulni a társaság körülünk, felhívtam a csajt, akit vártam, kiderült, hogy valamit félreértettünk, nem jön ma este. Káromkodtam egyet, kezdtem szedelőzködni, erre aszondja a fickó, ugyan, maradjak már egy kicsit, hova sietek, még az utolsó troli se megy, igyunk meg egy sört. Jól, van, mondom, le van szarva, legfeljebb tovább dumálunk a hetvenes évekről.

Kiderült, hogy ő is imádja a hetvenes évek filmjeit. Altman, Lumet, Kubrick, stb. Aztán teltek a percek s a sörök, a tag egyre jobban kitárulkozott, elmesélt mindenféle hülyeséget magáról, amik senkit se érdekelnek, mégis mindenki elmeséli. Csak a foglalkozásáról nem akart beszélni, bármennyit kérdeztem. Aztán valahogy kinyögte, hogy valami internetes cégnél dolgozik, online munkát végez. Dizájner, kérdem, tartlomgyártó, szerkesztő, mi a fasz? Nem volt hajlandó elmondani, de közben egyre jobban berúgtunk.

Jön Ágneske, a pincérnő, hogy utolsó rendelés. Rendeltünk még egy-egy sört egy-egy tequilával, habár én nem szeretem a tequilát, de már mindegy volt. Lassan csak ketten maradtunk, a közös ismerősök is hazaszállingóztak.

Aztán bezárt a Bulgakov, elindultunk valamerre, hátha kapunk valami helyet, ami nyitva van. Közben mind erőltettem, hogy mondja már el, hol dolgozik és mit, de ő csak röhögött, hogy nem akarom tudni meg ilyesmik. Azt mondta, tud egy helyet a Hasdeu környékén, ami reggelig nyitva szokott lenni, menjünk arra. Valami sötét helyen rövidítettünk, botorkáltunk mint a vakok, már kezdtem megbánni, hogy nem mentem haza az utolsó trolival.

Egyszercsak megállt, és azt mondta: tényleg kíváncsi vagy, hogy mit csinálok?. Hát persze, már mióta kérdezgetem, válaszolok. Én csinálom a spameket, mondja. Mi a faszom? Nem értettem, mire gondol. Szívatsz? Hagyj békén a baromsággal.

– Nem hiszed el, bazmeg? Ha nem hiszed, megmutatom. Én csinálom a spameket, amik az emberek mailcímeire mennek mindennap. Hacker vagyok, informatikát tanultam, de a cégektől kirúgtak, ahol próbálkoztam, mert mindig elkéstem, egyszerűen éjjeli bagoly vagyok, képtelen vagyok reggel felébredni. Aztán az egyik cégnél elhatároztam, hogy elmondom, nem tudok csak éjjel dolgozni, képtelen vagyok nyolcra beérni, ha felvesznek, jó, ha nem, nem. A pasas elgondolkozott, azt mondta a titkárnőnek, hogy kilép pár percre, ha keresik. És átvitt egy másik irodába, ami a folyosó végén volt. Ott bemutatott egy pasasnak, aki egy jó alapos gyanús vizslatás után elmesélte, hogy ők egy “gerilla-marketing” cég, spameket csinálnak, mailcímekre, blogokra, fórumokra, bárhová. Potencianövelő, viagra, bankszámlás hoax, amit csak akarsz. You name it. Nem nagyon volt miből válogassak, lófasz, elvállaltam, éjjeli melónak tökéletes. Megfigyelted, hogy éjjel jönnek ezek a spamek? Először nem hittem el, azt hittem, hogy Amerikából jönnek, hát fenét, itt még gyenge a törvény meg egyáltalán minden, innen sokkal jobban megéri bombázni. Na, elvállaltam. És ezt csinálom. Én vagyok a spammer.

Alig tudtam visszacsukni az államat. Érdekes volt az arckifejezése, a félelem és kíváncsiság (hogy mit mondok rá) és a szégyen mellett valami határozott hacker-büszkeséget fedeztem fel rajta. Ezt nem tudtam hova tenni. Te küldöd a blogomra a napi több mint száz szemetet a kommentek közé? Igen, nem tudtam, hogy épp a tiédre is, ezek tömegesen mennek. Te küldöd minden éjszaka az 5-10 viagrás reklámot? Igen, én. Nem baj, hogy a mailhasználók közt vajmi kevés a potenciális viagra-használó? Én csak a munkámat végzem, nem érdekel. S az nem zavar, hogy az embereket ez esetleg zavarja? Hogy idegesíti őket? Hogy sok mindenről lemondanak ezért? Hogy mailcímek szűnnek meg ezért? Mondom, hogy csak a melómat végzem, ember!

Az alkoholtól eléggé el volt zsibbadva, ezért nagyon lassan reagált arra, amikor elkaptam a nyakát. Úgy megszorítottam az erei mellett, hogy ne tudjon mozogni. Viszont elkezdett üvölteni. A másik kezemmel egy nagyot húztam az orrára. És ez jólesik, bazmeg? Nem válaszolt, elhallgatott. Vércsík kezdett szivárogni. Elkezdtem ütemesen belevágni az arcát a falba. Ezt a viagráért. Bumm. Ezt is viagráért. Bumm. És ezt is a viagráért. Bumm. Nagyon sok viagra jön ám, tessék. Bumm. Irtózatosan elkezdett üvölteni, féltem, hogy felébreszti az embereket vagy odacsal valami rendőrt, ezért egyre gyorsabban ütöttem a fejét a falhoz. Az utcai lámpa hitvány fénye mellett már alig tudtam megkülönböztetni a szemeit az arc többi részétől. Ezt most a potencianövelő szerekért. Bumm. Ezt a spermatérfogatnövelőért. Bumm. Ezt a faszhosszabbítóért. Bumm. Lassan eltűnt az orra a többi véres húscafatban. Ezt a leszbikus kurvákért. Bumm. Ezt a nigériai rákos árváért. Bumm. Ezt a Váliumért. Bumm. Ezt az Arafat unokájáért, aki az én bankszámlámra akar pénzt feltenni. Bumm. Lassan lecsöpögött róla a hús és csak csontot láttam. Ezt a Xanaxért. Bumm. Ezt a Cialisért. Bumm. Ezt a tinédzserekért, akik csak engem akarnak leszopni. Bumm. Lassan már nem maradt semmi az arcából, csak a fogsorából is már vagy csak két szívós csonk állt ki. A szétroncsolt hullát ledobtam a fal mellé és rájöttem, hogy nagyon kell hugyozzak. Elővettem a műszert, azt a műszert, amiért az egész cirkusz volt, aminek nincs szükségre sem viagrára, sem nagyobb térfogatra, sem több gecire, de azért minden este megérkeznek a reklámok miatta. És fogtam a műszert, oda irányítottam, ahol a szájat sejtettem, hogy lehetett valaha, és belehugyoztam a sört és a tequilát. Felhúztam a zipzárt, megigazítottam a kalapomat és elindultam a Hasdeu felé, ahol már ismerem az utat és fény van. Otthagytam a szarházit, reggelre lesz egy traumája az ott lakóknak. A Béke-téren beültem egy taxiba, a kezemről a vért beletöröltem az ülésbe. A sofőr nem vett el pénzt, tudtam, hogy azonnal hívja a rendőröket, ezért két utcával arrébb szálltam ki.

Hazaérek, bekapcsolom a számítógépet, elindítom a Thunderbirdet. You have got 25 new messages.

Barom György

Hogy ki a retkes huncut francnyavalya engedte ezt az irigy bunkó sznob faszkalapot írógép, billentyűzet, vagy egyáltalán mozikasszaközelbe? Egy ennyire dezorientált képi analfabéta tuskót nem láttam még, ráadásul kisebbfajta szaktekintély lett belőle hazájában, a még mindig a “Balfaszok A Trónon” Évszázadot ünneplő Magyarországon. Hány éves ez az alak? Mikor hal meg? Drukkoljunk neki, sznobtalanítsuk a magyar filmelméletet és -történetet.

Ha nem jöttetek volt rá, Báron Györgyről beszéltem; remélem, többet nem jön szóba. A surmó tipikusan az a kritikus, aki “a nem lettem rendező és ezért utálom az életet” érzés árnyékában tengeti az életét.

Szegény Kramer ezzel jól elbaszta

Itt pedig kéri a bocsánatot, mint állat.

Mondjatok véleményt.

A nap bölcsessége 15.55-kor

Az emberek nagyrésze fele annyira sem hülye, mint amennyire mutatni szeretné.

Ezzel szemben az is igaz, hogy az emberek nagyrésze legalább kétszer olyan buta, mint amennyire mutatni szeretné.

No more metafizika, please