Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: február 2007

Tévéjátékot klasszikus magyar regényből

Keresztes Peti megkért, hogy népszerűsítsem az ötletét. Ami röviden annyi, hogy csináljunk szavazást, illetve ötletbörzét: melyik klasszikus magyar regényből lehetne egy jó TV-játékot forgatni. Idézek: “A következő kritériumok állnak: lehetőleg beszédcentrikus legyen, nagy akciójelenetek ne legyenek, mert nehéz megvalósítani. És ha lehet, több részre lehessen osztani, amely azért jó, mert több hétig produkálja a nézettséget. Ja, olyan mű kell, amelynek tényleg lenne nézettsége!! Ne felejtsük el, hogy nem filmről és filmes költségvetésről van szó, hanem TV-játékról.” A teljes Petike-bejegyzéshez kattints ide. Az ötleteket pedig tessék a kommentek közé írni, a Peti első ajánlata Szerb Antaltól az Utas és holdvilág.

Reklámok

Kics cseh éji zene

Kérlekszépen, erre világosan emlékszem, megvolt bakeliten, (gondolom) mint baráti kommunista ország popzenéje, hogy hallgassák az emberek a Román Szocialista Köztársaságban is. Egy sci-fi témájú poprokk album volt, az előadó egy fess, kékszemű, szőke cseh úriember, Dalibor Janda, rajta volt a borítón valami szexinek gondolt szkafanderalsóban. Éveken keresztül rejtőzött a tudatalattimban, s most előpattant. Rákerestem az emjulban, s lám, mit találtam: Zlatyi Vyber Dalibor Janda. Csak sejteni mertem, hogy a Best Ofról van szó, s valaki, aki még mindig kedves a szívemnek, lefordította nekem nagyjából: Nice/Golden Choose/Choice. Tehát aranyalbum. Na és ezen megtaláltam a szpészes, sci-fis album nyitószámát, aminek címe Vsechno na Mars. Hallgassátok meg, jól fogtok szórakozni.

Jutub rénszarvas

Eleinte szkeptikus voltam a youtube-bal kapcsolatban. Még most is az vagyok, a képminőség miatt és a tonnányi szemét miatt. De meg kell adni, gyorsan terjed. Nemrég jubilálhattam a Nem szabványos rénszarvas ötezredik rákattintását. Azért ez nem semmi. Meséltem már, hogy valaki felpakolta a saját jutubjára? Annyira lelkes volt, hogy még a román szöveget is lefordította magyarra. De azért igazán szólhatott volna nekem. Azóta se jelentkezett, pedig írtam neki.

Home suite home

Hazajöttem, megvolt, díjkiosztó, minden. Örülök, mert a kedvenceim mindenféle díjakat kaptak. Az Ópiumra Szász János legjobb rendező és Máthé Tibor legjobb operatőr díjat kaptak, abszolút megérdemelten. Nem volt nagy meglepetés, hogy az Iszka utazása kapta a legjobb szerzői film díját, de azért annyira nem értek egyet vele. Mert valahol már láttam ezt a filmet, más filmekben. Persze, szépen meg volt csinálva, de ha már egyesek felróják az Ópiumnak a hatásvadászatot, akkor szerintem az Iszka bizonyos szemszögből sokkal hatásvadászabb. Egy kicsit arra emlékeztet, amikor a tavaly a TIFFen a Taxidermia legjobb rendezői díjat hozott Pálfinak, de a legjobb film díját az A fost sau n-a fost vitte el. Végülis egyáltalán nem baj, mindig veszekedés van, hogy melyik nagyobb presztízs, a legjobb rendező vagy a legjobb film.

Na de viszont a Balkán bajnok megint abszolút megérdemelten lett dobogós. Remélem, leadják a Duna tévén, hogy a sok erdélyi magyar bácsi és néni is lássa. Ami fájt: hogy a faszfej (elő?)zsűri kitúrta a Csángó Mónika hasonló jellegű filmjét, arra hivatkozva, hogy nem eléggé magyar (a stáb jórésze norvég volt, tényleg, de akkor is!). Az is megérdemelt volna valami jó nagy díjat, ahogy az öreg dokfilmzsűrielnök el is mondta.

A nap kérdése: mennyi pixelből lehet megállapítani, hogy valaki szép-e? Hány kilóbájt a fennséges?

Filmszemle 7.

A tegnap este eljutottam az első csömörig. A Noé bárkája címűről muszáj volt kirohanjak, hiába volt benne Garas Dezső és Kállay (tudod, Pelikán úr). Ma reggel pedig egy Márai-életrajzi cuccról mentem el és inkább megbeszéltük Buglyával a jövőmet. Úgy lehet, hogy mégiscsak megépül az a hústorta. Viszont mégegyszer megnéztem az Ópiumot, és nem csalódtam, sőt, egy pár új apró vizuális dolgot észrevettem, amit addig nem, s a film kapcsán burjánzó gondolatok is tovább tekergőznek. Balázs elmesélte, hogy a Dolina első vágott verziója öt órás volt. Ezzel nagyon felcsigázott, szívesen megnézném az egészet. Most egy Férfiakt című film jön, jobban szeretem a női aktokat, de lássuk, mi lesz belőle.

Filmszemle 6.

Láttunk az éjjel a sok film és sok sznob mellett tüntetőket is a Kossuf-téren. Gondoltam, leszállok, megkérdem, mi van, a tavalyi Gurcsány-elkúrás óta ott vannak? Tényeg, tudja valaki, hogy most éppen miért tüntetnek így külön?

Ma reggel pedig a Valami Amerikás fickó új filmje, a Lora. Azt hittem, hogy a Magyar Vándor kettő lesz belőle, de a mozgósító címnek nem volt köze lovakhoz: a főszereplő macát hívták így. Amúgy rosszabbra számítottam, szerintem elmenne bárhol, bármikor romantikus közönségfilmnek. Ma amúgy továbbra is a lájtos filmek napja lesz, romantikus komédia meg ilyesmik várnak szegény fejemre.

Holnap meg még megnézem, amiről lemaradtam, kedden naggyűlés és bevásárlás, szerdán reggel pedig haza. Amúgy az előző bejegyzés volt eppen a hétszázadik.

Filmszemle 5.

A tegnap a hatalmas Művészetek Palotájában voltunk fogadáson. Nagyon finom boruk volt. És megnéztem az új Jancsót, olyan, mint a többi, de legalább végre egy jót röhögtem a sok depressziós magyar film után.

Filmszemle 4.

Azért ijesztő, hogy milyen sok felesleges film készül. De készülnek, Romániától eltérően.

Szász János Ópiumja ma reggel viszont ütött. Nagyon beteg Csáth Géza-adaptáció, hihetetlenül erotikus és morbid jelenetekkel tűzdelve, korhű kínzógépek közt. És az addikció mellett az alkotás kínjáról is szól, ugyebár. Izgalmas film, a szemle eddigi legjobbja.

Filmszemle 3.

Most nem is írok külön, inkább olvasgass emitt.

Filmszemle 2.

A tegnap már sokkal jobban telt, filmileg értve. Reggel korán egy kurvajó dokumentumfilm, a Csángó Mónikáé. Ez a kedves félig magyar zsidó, félig norvég csaj, aki elindul megkeresni a nagyapját Bombayben, akit elvittek a világháborúban és azóta se került haza. A nagymama viszont nem tudja kezelni a valóságot. Jobb volt a sztorija, mint egy játékfilmnek.

Aztán Dér Andrásól a Hét főbűn, amelyek közül az fő főbűn a film elkészítése volt. Mintha a Vas- és Fércművek produkciója lett volna.

Aztán a Kincses Réka Balkán bajnokja, amit már nagyon rég meg akartam nézni. A vicc az, hogy hasonlított az elsőhöz sok mindenben (közvetlenség, családi téma, a filmben felbukkanó hazalátogató rendezőnő, stb), csak ennek még a tetejében elég kemény politikai mondanivalója is volt.

Este meg az “új” Kaurismaki. Azért idézőjelbe, mert ez a Kaurismaki olyan, mint az AC/DC. Azok is mindig kiadják ugyanazt az albumot, kicsit más borító, kicsit más szövegek, kicsit más riffek, de amúgy tökugyanaz. De hát az AC/DC-t is szeretjük…

Ma máris lemaradtam egy filmről, amire nagyon kíváncsi voltam, a Zsigmond Dezsőéről. De van egy olyan érzésem, hogy be tudom pótolni egyebekkel.