Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: május 2007

Dom? Ééén?

Na, elballagtam sokadikszor. És ennek örömére kaptam apámtól egy ajándékot: a nandika.ro doménnevet. Mától működik, be lehet írni a böngészőbe, hogy http://www.nandika.ro, igaz, hogy egyelőre csak ide a blogra redirectel, de nemsokára szép szájtot csinálok, amibe a blogg rss-sel fog becsepegni és sok kis ficsör lesz rajta.

Vakond a szent hegyben

Végre rendes minőségben elérhetők a Jodorowsky-kultuszfilmek. Sok év jogi hiszti és szar minőségű VHS-ek után idén május elsején megjelent ELŐSZÖR remasterelve stb jó minőségben DVD-n a Szent Hegy, a Vakond és a Fando és Lis, sőt még az első, 1957-es franciaországi zsengéje is benne van a box setben. A neten máris kering egy jó minőségű rip, directors commenttel (Álehándró csak spanyolul motyog, sajnos) de hátha itt is kaphatóak lesznek ezek a zseniálisan obskurus filmek. Most tudtam meg, hogy a Szent Hegyet Lennon és Yoko Ondó szponzorálta, annyira el voltak bűvölve a Vakondtól.

Ja, és ma ballagás. Már annyiszor elballgatam, hogy teljesen frigid vagyok az ilyesmik iránt.

Az isten basszon tanévvéget s mindent

Kommunikáció

Méghogy az internet közel hozza az embereket egymáshoz… pfft. A következő párbeszély teljesen igazi, egy szót se tettem/vettem hozzá/el. A Soulseek nevű zenecserélgetős izén történt, most az előbb. Most se tudom mit akart.

(21:34) [yu9170] hello

(21:34) [yu9170] DL ok?

[bishike] what do you mean

(21:48) [yu9170] woman

[bishike] no i’m not a woman

[bishike] if that’s what you implied

(21:53) [yu9170] not english

[bishike] ok, what dou you want, you can tell me in english, german, hungarian, romanian, italian

(21:54) [yu9170] my japan

[bishike] i thought you japanese were not so stupid

(21:56) [yu9170] roumaji ok?

[bishike] WHAT DO YOU WANT

(21:58) [yu9170] i`m japan

[bishike] ok, what the fuck do you want?

(22:00) [yu9170] ‚È‚ñ‚âH@‚í‚©‚ç‚ñ‚Á‚Ă䂤‚Ä‚é‚â‚ñ

(22:00) [yu9170] II

(22:00) [yu9170] “ú–{Œê‚µ‚©A‚æ‚ß‚Ö‚ñ‚í

(22:03) [yu9170] can you speak japan?

[bishike] no, man

[bishike] i told you

(22:05) [yu9170] not understand

[bishike] go home, idiot piece of japanese shit

(22:06) [yu9170] sorry

(22:07) [yu9170] fuck you

[bishike] ok

Végre egy jó harmadikrész

Mindig úgy szokott történni, hogy amikor egy film nagyon sikeres, a producerek gyorsan másodikat és harmadikat akarnak, hogy az is nagyon sikeres legyen. De gyorsan, nehogy a nézők elfelejtsék, miről van szó. És a filmtörténet teli van elbaszott második és még jobban elbaszott harmadik részekkel. A Karib-szigeti kalózok hálistennek nem ilyen. Ez egy igen fasza harmadik rész. Látványos, humoros, kalózos, kusza (“megszegem a megszegett egyezmény megszegését” stílusú) történetű, akciódús, még némi hátborzongató elemek is belefértek, szóval minden, amit megkíván a műfaj. Végre nem kellett feszengjek a moziszékben, mint a Pókember 3, Robocop 3, Batman 3, Mátrix 3 stb alatt. Műfajfilmben a legjobb az idén (igaz, a kettes egy paraszthajszállal jobb volt, mert több volt benne az akrobatika, és nem volt benne patetikus nőivezér-speech). Szóval teljesen meg vagyok elégedve, még a szőke női szereplő szerepének túllihegését is túléltem. Még olyan nyalánkságok is belefértek, mint Johnny Depp szürreálos one-man-showja vagy Keith Richards cameo húrtépése. És noha rettentően fanyalogtam az első snittjénél, rá kellett jöjjek: kurvajó ötlet, hogy Barbossa kapitány egy eszevesztett kardozós ütközet közben adja össze a fiatal párt.

Egy másik folytatás, ami nagyon jólesett, az a Hidria Spacefolk új lemeze. A Hidriáról már ömlengtem itt egyet pár éve, most se tudok, csak jókat mondani. A lemez címe Symetria, és a Radien című szám úgy beleült a fejembe, hogy csak Hans Zimmer kalózos filmzenéje tudta kiverni pár órára, de most megint visszajött. Töltsétek le, vegyétek meg, megéri!

Kis dalszövegecske

Ezen kacagtam egy kicsit az előbb. Robert Calvert 1982-es, Hype albumát hallgattam (a fickó egy korán elhalálozott délafrikai/brit zenész, költő, gezamsztkunsztverkfigura volt, többek között a Hawkwindben is “szavalt”). Felfigyeltem egy dalszövegrészletre.



She asked me was I ever into Fellini

And what did I think of Godard

I tried to imagine her in a bikini

And didn’t find it was hard

She said have you seen that Fritz Lang movie

Where the hero loses his soul?

I said I didn’t think that sounded too groovy

I’m more into rock and roll

Szerda éjjeli metál rovat

Egyre többet kések a hétfő reggeli metál rovattal, mindjárt utolérem a következő hetit. De ez van, ma vizsgám volt (legalább lenne meg az elégtétel, hogy be jól sikerült, közben lófaszt. Az az igazság, hogy rettentően unom a diáklétet már. UNOK puskázni, UNOM leírni, akkor is ha tudom, unok pixszel dolgozni. Rettenetes. 1999 óta vagyok egyetemista, és sehol semmi.)

Naszóval itt van Jürgen Engler és díszes kompániája, a Die Krupps. Kérlekszépen, a Krupps egy jó kis banda volt, most valamiért eltűntek. Ők voltak az igazi úttörők ebben az indusztriális menetelős német vonulatban, aminek a babérjait szoftosítva, butítva még mindig aratgatja a Rammstein. Pedig a Krupps már 1981-ben megjelentett egy igazi art-noise-industriell-avantgárd alapművet, a Stahlwerksinfonie-t (Acélművek Szimfónia, tessék, Pataky Attila!), és aztán folyamatosan dallamosodtak és metálosodtak egyszerre. Az 1996-os Odyssey of The Mind már egy igazi zseniális indusztrimetál alapmű, apró gothic elemekkel. Ez a Fatherland című szám pedig az azelőtti nagylemezről, az 1993-as The Final Option címűről van, elég slágeres-technós, hogy nehogy megakadjon a torkotokon, de ugyanakkor kemény és tessék odafigyelni a szövegre, apropó (neo)fasizmus meg nemzeti érzések, mittomén.

Dispi

Érdekes, egy időben nagy Disputás voltam, aztán lassan leszoktam róla, akkora undorító sárhajigáló porond lett belőle. Pedig barátokat is szereztem általa. Szóval már jó ideje nagyon keveset, ez év elejétől pedig deklaráltan egyáltalán nem foglalkozok vele. Ennek ellenére a hozzászólási toplistában még mindig én vagyok a 15. Kis emlékeztető a sok elbaszott enerigára, időre és sávszélességre.

Jessz!

Vettem egy ventillátort. Zseniális fogás volt. Most a pofámba fújja mennyei hidegjét a májusi kolozsvári infernó fullasztó melege helyett. Nincs többé Dog Day Afternoon hanem csak Nights of the Cold Tomb of Anubis. Eheh.

P. S. Látom, hogy az erdélyi magyarság nagyrésze olvassa a blogomat és megfogadta a jótanácsomat, miszerint ne menjen szavazni. Vagy lehet, hogy csak undora volt az egésztől. Mindegy, visszatért a dümbovicai hajós. Kíváncsi vagyok, a román flotta merre megy eztán. Lehet, hogy csak vízre kell engedni s elsüllyed.

Állampolgári lófasz

Ettől a pillanattól kezdve polgári engedetlenséges játékba kezdek. Többet soha, semmilyen terhelő körülmény alatt, véletlenül se, senki kedvéért, bármi legyen, jöhetnek az oroszok/németek, nem érdekel, NEM MEGYEK TÖBBET SZAVAZNI, amíg mindig csak a kisebbik rosszra lehet szavazni ebben a kurva országban, és még az sincs rendesen precsizálva, hogy pontosan akkor mire is kell szavazni (azaz lehet, hogy precsizálva van, de szépen összemossák akkor is, még azért is). Nem akarok, isten őrözz, a két jó közül választani, a nagyobbikat. Nem. Tényleg. Csak egyszerűen a jó és a rossz közül. Ne mindig valamitől való félelmemben kelljen odamenjek és rárakjam a pecsét (jaj, mi lesz, ha jön Gigi, jaj, mi lesz, ha nem jut be Béla, jaj, mi lesz ha visszatér Iliescu, jaj, gyorsan, akkor fussunk szavazni, a kisebbik rosszat, legalább). Unom a túlélést, élni akarok – az állampolgári jogaimmal, ugye. I wanna make a difference, not an escape plan.

Szóval ennyi. Menjetek, szavazzatok, ha akartok, erre a faszra, vagy a többi faszra, nem érdekel. Úgyis ti fizetitek ki a szavazócédulákat, a tintát meg mindent.