Az egyetem előtt, a parkolóban történt. Ugyibár, két sor autó van, közöttük egy vékony folyosó kifele. Elindulok, ki kell térjek a parkolóból, egy fehér Rönó próbál kifarolni a parkolóhelyéről, egy fehérfüssös cicababa próbál segíteni a sofőrnek, aki egy másik cicababa. Hátul pedig egy harmadik osztja a hasznos tanácsot. Láthatólag az a baj, hogy a talaj lejtése miatt nem tudja elindítani a farolást, mert ahogy leveszi a lábát a fékről, az autó a gravitáció miatt először előre indul meg, mielőtt erőt kapna a motortól. Párszor nekirugaszkodik, de egyre közelebb megy az előtte levő autóhoz, már néhány centi választja csak el, látom, hogy megáll teljesen, pánik, áváriajelző bekapcs, stb.
Kiszállok, kérdem ne segítsek-e. Dehogynem. Próbálom románul elmagyarázni, hogy tartsa a hátsó mancsát a kuplungon egy darabig, se túl lenn, se túl fenn, de ne engedje fel, amíg nem ad annyi gázt, hogy hátrafelé rotyogjon a kocsi. Látom, hogy vagy én nem tudtam elmagyarázni, vagy nem érti, vagy valami nem stimmel. Mondom, szálljon ki, hátratolatok. Rámnéz, a műszempilláktól még háromszor akkorának tűnő szemekkel, most ki akarom rabolni, vagy megerőszakolni mindhármukat, vagy mi az isten? Végül azt mondja, jó. Ok. De akkor szálljon ki. Jaaa, merthogy…?!! Jaa, ok. Végre tényleg megérti, kiszáll. Beülök, hátratolatok neki. A kézifék annyira finom és nőies, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy működik egyáltalán: amikor felhúzom, alig keccen, a hátsó ülésen levő csaj kommentál: “az a kézifék”. Ránézek: ne baaaassz, télleg?
Kiszállok, a pinukák visítva, vihogva hálálkodnak, a soferina a világért se kérdezné meg, hogy hogy csináltam, hogy következőkor ő is így cselekedjen. Majdcsak jön hátulról megint valami segítőkész kan. Magyarázkodik: nem mert mostanában olyan gátlástalanul tolatni akármerre, amióta megkarcolta az autót. Aha. Elindulnak végre, most veszem jobban szemügyre a “karcolást”: a balsegge teljesen be van tojpadva a kocsinak. Azt se tudom, dühöngjek vagy röhögjek ezeken a cicukákon. Aztán eszembe jutott, hogy én se mertem vadul tolatni egy darabig, amiután leszedtem a szomszédasszony trabantjának a sárvédőjét.
Megbocsátóan utánuk indulok. Mindkét sáv jobbra tér. Mögéjük álljak be vagy jobbra, melléjük? Úgy döntök, mögéjük, hátha így nem jönnek majd nekem a meredekebb jobbrakanyarnál. Igazam volt: ahogy zöld lett a lámpa, valaki rájuk is dudált azonnal.
Legutóbbi hozzászólások