Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: november 2008

Megint az egyetemi tanárok

Na, s akkor azt is elmondom, hogy leginkább miért szokott zavarni, amikor egyetemi tanárnak címkéznek a különböző akcióim kapcsán.

Úgy érzem, hogy tartozok annyival – az igazi egyetemi tanároknak -, hogy az emberek ne azonosítsák az “egyetemi tanár” fogalmat velem. Hogy senki se mondja, hogy “ne, be hülyék az egyetemi tanárok”. Kb. ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor a húsipari szindikátus egyik tagja pucéron szaladgál a színházban, jelszavakat skandálva és happeningnek titulálja az egészet. A húsipari szindikátus többi tagja másnap nem szívesen nézi a médiában, hogy a fickót, aki szabadidejében, vagy mindenesetre a szindikátuson kívül hülyeségeket csinál, s azzal címkézik fel jobbhíján, hogy pl. “Zathureczky W. Sámson, húsipari dolgozó ma pucér happeninget adott elő az operában”. Mégegyszer, magyarul: amiket csinálok, azoknak legtöbbször egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy egyetemi tanár vagyok-e vagy sem, s nagyon nyomatékosan nem használom fel esetleges egyetemi tanárságomat bármire, ami rossz fénybe hozhatná a többi egyetemi tanárt – azáltal, hogy ugye tanárként nyilvánulok meg hülyén. (Ugyanígy: a Filmtett-szerkesztői munkakörömnek, stb. sincs köze mindenhez, ami kijön a számon – vagy a seggemen.)

Ennyi az egész. Ugye, na, hogy nem komplikált?

Reklámok

The Puzzle

A filmkészítésnek (rendezés, forgatókönyvírás, stb) mi köze van a tévéhez? Miért érdekes, hogy a készítője néz-e tévét vagy sem?

Elmondom.

A tévé, mint médium, a tévé, mint adatátviteli szabványösszes, a tévé mint kontextus, a tévé mint habitus, a tévé mint munkastílus – noha tulajdonképpen mozgóképeket közvetít -, minden porcikájával ellentmond annak, amit a FILM, a filmművészet képvisel. Ezért félnek az operatőri szakot végzettek attól, hogy tévéhez fognak kerülni.

Az, hogy a tévében néha filmeket is vetítenek, az mellékes. Nem azt jelenti, hogy a filmek vagy készítőik jól éreznék magukat és igazságosnak találnák a tv-médiumot alkotásukkal szemben. Csak a nép dögsége azt hozta magával, hogy ha a hírek után jön a film, ugyanazzal a színésszel, akit gyerekkorukban a moziban láttak, akkor megnézik. A producerek pedig szíves-örömest odaadják a filmet tévébe is.

(az internet olyan szinten hoz(hat) változást ebbe, hogy a szar minőség, a filmidegen médium mellett, – a DÖGSÉG mellett -, legalább behozza a választás lehetőségét, hogy mit, honnan, mikor lopjak le és nézzem meg, reklámok nélkül)

Na, akkor elmondom: a filmkészítésnek semmi, de semmi az égvilágán köze nincs ahhoz, hogy az alkotóik néznek-e tévét vagy sem.

Köszönöm szépen, CINEFIL című műsorunkat látták, kapcsoljanak ide jövő héten is! És vásároljanak lejárt vajat az Oncosban.

Givecs

Itt a givecs a wikipédián, “székely szarta a világot” mozgalom egy bájos új megnyilvánulása.

De mégegyszer mondom: nem én raktam fel a Wikipédiára.

Na jó, megnyugodtam

Nem is tudom, miért dühüdtem fel olyan erősen. Valószínűleg azért, mert elfelejtettem, mekkora baromság és mennyire párhuzamos dolog a tévé (nem csak a Duna).

Nem tudom, az emberek miért néznek még mindig tévét, amikor VAN INTERNET. De most már megnyugodtam. Utánam az özönwhisky.

Mit jelent, hogy “egyetemi tanár”?

A legjobb definíció a példák felhozatala. Mondok én nektek egyetemi tanárokat. Egyed Emese. Orbán Gyöngyi. Kovács András. Szilágyi N. Sándor. Cseke Péter. Kása Zoltán. Péntek János. Szamosközi Ştefan.

Ezek egyetemi tanárok. Na, én nem vagyok egyetemi tanár. Egy 27 éves ember vagyok félig megcsinált doktorival és elég kevés pedagógiai aspirációval.

Bassza meg magát a Duna tévé

Na ugye csináltam ezeket a nyelvleckéket, amiket itt lejjebb meg lehet nézni. S ugye erős nagy divat lett belőle, a nézettségszámláló majdnem olyan gyorsan pereg, mint a villanyóra. Ez mind fasza s rendben van.

Akkor ugye jön a Duna tévé, hogy a gazdasági válság közepette valami viccessel is tudja bédugni a likakot a reggeli műsorában. Felhívnak engemet, hogy csináljunk telefonos interjút. Ez es rendben van.

Ma reggel le es ment a műsor. Persze, nem szóltak. Le van szarva, nagyon elfoglaltak szegények, nem baj, én es az vagyok.

A baj az, hogy az egészből végül valami faszom nyelvsiratós, őrizzükmeg a kazincy mittomén waddafakk műsor lett, amiben nagyrészt Kozma Attila beszél meg még valami magyartanárnő és siratják egyrészt az oláhosodó székelyt, másrészt meg a táposodó magyarmagyart. Engem meg odabasztak mint “kolozsvári egyetemi tanárt” (a tanárkodást, mint tudjuk, viccből csinálom, szeretem magamot hergelni ezzel és nem tervem sokáig “tanárkodni”, bármit is jelentsen ma ez a szó). Arról nem is beszéltem, hogy két különböző személy keresett meg, mint Duna tv, aztán amikor a második megtudta, hogy az első már csinált telefonos interjút, akkor nem kénlódtak azzal, hogy az én fizimiskámot felvegyék videóra s bevagdossák a műsorba, a többiekével ellentétben. Könnyebb volt bevagdosni a filmekből részleteket, persze a kukker logót óvarosan kihagyva. Olyan, mintha valami teljesen másról lenne itt szó. Ha tudom, hogy nyelvművelő műsor lesz belőle, akkor fel se veszem a telefont. Még csak Balázs Gézát nem rakták bele. És van képe – miután felolvassa a hisztimet a magyarországiul előadott székely szövegekről – feleveníteni egy aforizmát a szalmapityókáról: SZÉP IRODALMI(?) NYELVEN. MEG SE HESS A LÉNYEGET.

A bejátszás olyan messzire van a lényegtől, mint a magyar focicsapat a VB-döntőtől. Hogy miről szól, azt ejiszen ők se tudják. Ők csak le kellett adjanak valamit gyorsan. Tudom, milyen a “médiában” “dolgozni”.

Ajánlom mindenkinek ebben az életben, hogy legalább egyszer legyen benne a tévében. Vagdossák össze az ő mondanivalóját is máséval és kurtítsák meg és editálgassák százfelé, hogy menjen fel az ő cukra is.

S akkor legalább onnantól kezdve már ő is tudja, hogy készülnek a tévéműsorok s mennyire kell azokat komolyan venni.

A Duna tévéből számomra a leghihetőbb dolog az akvárium, amit éjjel vetítnek. Vagy már lehet, az se megy, évek óta nincs tévém, nem is akarok, egyrészt pont ezért. Emberek, ne nézzetek tévét, nem érvényes!

Középkezdő szint






Udvarhelyi Híradó, kösz 😉

Székely nyelvlecke





Hadd beszéljenek a videók II.