Vagy 2 hete, a Bad Lieutenant környékén megnéztük ezt a negyvenéves Herzog-kultfilmet, a Törpék is kicsin kezdték címűt. Akkor csak szimplán élveztem a beteg humort, a törpéket, a finom herzogi szürreáliát, a káoszt, a tébolyt, azóta viszont szinte mindennap eszembe jut ez az apró színész, Helmut Döring idétlen röhögése és kategorikus imperatívuszként állandóan újra és újra hadart "feste, feste!" kiabálásai. Belémültek a törpék.
A legzseniálisabb a filmben az, hogy szinte te is törpe akarsz lenni, nem egy vicces kisebbség vagy hendikep-közösség többé, hanem egy fenyegető hive-mind, aki nagyon csúf (csuff) dolgokat tud tenni, ha akar. Szinte szégyelled, hogy normális, magas vagy, a törpeség bugból feature lesz Herzog dilis lencséjén keresztül.
A szürke tömeg számára csak egy újabb olyan film, amit egyes idióta ismerőseik kultusznak címkéznek és rajonganak érte. De ez a film egy igazi kincs. Kihozza, úgymond, a törpét belőled. Hozzájuk akarsz tartozni. Mint a Pál utcai fiúk, csak nem a múltadat látod benne, hanem a jövődet. Nem gittet rágnak, hanem tevét térdeltetnek. Nem a vörösingesek ellen szövetkeznek, hanem a világ ellen. Nem a füvészkertbe mennek, hanem egy autóval körbe-körbe. Érted, körbe-körbe? És nincs megállás! Ráadásul a kör veszettül, ijesztően kicsi, akárhol ugrasz ki, ugyanott kötsz ki. A törpék is kicsin kezdték, és kicsinek maradtak. Ilyen törpe-agyúak vagyunk. Kicsin kezdjük és még kicsibben végezzük. Nagyon nehezen tudunk uralkodni a vágyunkon, hogy magunkévá tegyünk egy törpét, vagy törpévé tegyünk magunkat. Kihívó pózuk erősebb minden akcióhős pózánál. Legszívesebben csak törpéket basznánk ezután szinte kizárólag.
Nézzétek meg. Feste, feste!
Legutóbbi hozzászólások