Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: november 2009

Feste! Feste!

Vagy 2 hete, a Bad Lieutenant környékén megnéztük ezt a negyvenéves Herzog-kultfilmet, a Törpék is kicsin kezdték címűt. Akkor csak szimplán élveztem a beteg humort, a törpéket, a finom herzogi szürreáliát, a káoszt, a tébolyt, azóta viszont szinte mindennap eszembe jut ez az apró színész, Helmut Döring idétlen röhögése és kategorikus imperatívuszként állandóan újra és újra hadart "feste, feste!" kiabálásai. Belémültek a törpék.

A legzseniálisabb a filmben az, hogy szinte te is törpe akarsz lenni, nem egy vicces kisebbség vagy hendikep-közösség többé, hanem egy fenyegető hive-mind, aki nagyon csúf (csuff) dolgokat tud tenni, ha akar. Szinte szégyelled, hogy normális, magas vagy, a törpeség bugból feature lesz Herzog dilis lencséjén keresztül.

A szürke tömeg számára csak egy újabb olyan film, amit egyes idióta ismerőseik kultusznak címkéznek és rajonganak érte. De ez a film egy igazi kincs. Kihozza, úgymond, a törpét belőled. Hozzájuk akarsz tartozni. Mint a Pál utcai fiúk, csak nem a múltadat látod benne, hanem a jövődet. Nem gittet rágnak, hanem tevét térdeltetnek. Nem a vörösingesek ellen szövetkeznek, hanem a világ ellen. Nem a füvészkertbe mennek, hanem egy autóval körbe-körbe. Érted, körbe-körbe? És nincs megállás! Ráadásul a kör veszettül, ijesztően kicsi, akárhol ugrasz ki, ugyanott kötsz ki. A törpék is kicsin kezdték, és kicsinek maradtak. Ilyen törpe-agyúak vagyunk. Kicsin kezdjük és még kicsibben végezzük. Nagyon nehezen tudunk uralkodni a vágyunkon, hogy magunkévá tegyünk egy törpét, vagy törpévé tegyünk magunkat. Kihívó pózuk erősebb minden akcióhős pózánál. Legszívesebben csak törpéket basznánk ezután szinte kizárólag.

Nézzétek meg. Feste, feste!

Reklámok

Haladová korová

Ha egy menő sorozatban valakinek olyan laptopja van, mint amiről te éppen nézed az illető sorozatot, az menő.

Ha az illető rész a sorozat második szezonja, 2004-ből, akkor már ciki.

Régi, de mindig kiújuló evidencia

Nem szeretem az embereket.

Corman Oscart kapott

Roger Corman, a B-film ős-zsenije, a hatékony filmcsinálás legnagyobb mestere (az eredeti Rémségek kicsiny boltját állítólag 2 nap alatt, harmincezer dolcsiból forgatta), Poe leghitelesebb celluloid-tolmácsa, Új-Hollywood igazi apja (Scorsese, Coppola, De Niro, Jack Nicholson, James Cameron, Roeg, Bogdanovich és Jonathan Demme mentora-tutora-mestere), a low budget császára, az egyik legtermékenyebb filmes arc (rendezőként ötvenvalami, producerként háromszáznyolcvan körül), a nagystúdiók által soha el nem ismert faszi, az örök outlaw 83 éves korára Oscar-szobrocskát kapott az amerikai filmakadémiától. How fuckin' sick is that?

Mondok egy még betegebb dolgot: elfogadta. Ebben az évtizedben még olyanok kaptak életműdíjat, mint Altman, Lumet, S. Poitier, Robert Redford, Morricone, Blake Edwards.

S a beteg dolgok teteje: ezen életmű-oszkárokat nem a nagy ceremónián adták át, hanem jóval előtte, a mai napon, pár órája, valószínűleg azért, hogy ezek a vén faszok/pinák [Cormanon kívül Lauren Bacall (!!!!) és Gordon Willis] ne zavarjanak be az Igazán Izgalmas Díjak kiosztásába)