Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: február 2010

Könyvek

Egy könyv értéktelenségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egy bizonyos antikváriumban hány elszíneződött borítójú példány van belőle. A három már elég súlyos.

Bemegy az ember az antikoshoz, szétnéz, annyira furcsa érzés: egy-egy sorozatos polc (Kriterion) egy-az-egyben az otthoni könyvespolc másolata. A “világiro-dalom” (sic, így tördelve) feliratú polcon meg csupa-csupa szovjet könyv fordítása. Milyen jól néztek ki, összehasonlítva dizájnilag a sima magyar nyelvű kiadványokkal. Most meg ki a francnak kellenek?

A kilencven utáni megsokszorozódott könyvkiadási kedv (amivel együtt ugyebár az Erdélybe exportálásuk is jelentősen könnyebb lett) termékei külön polcon vannak: olyan cuccok, amiről hirtelen el se tudod dönteni, hogy miért adták ki, kit érdekelhetett. Itt van a legtöbb hárompéldányos könyv. Mindenféle ismeretlen ember (ön)életrajza, egy azóta teljesen más világ(b)ról szóló utazási szövegek, összegyűjtött érdektelen publicisztikák, stb. Aztán mellettük, ezekkel majdnem összefolyva, a jó öreg ponyva: a kamaszkorban izzadó tenyérrel forgatott fényes borítójú gyenge amerikai fantasyk és sci-fik. Most ott állnak, érték nélkül, pár lejért. Akkor meg ölni tudtunk volna értük. Főleg a “forgass tovább az 55. oldalra!” típusúakért.

Aztán van egy nagy külön polcrendszer erdélyi irodalomnak, ez is szinte teljesen megegyezik egy-egy otthoni polccal – csak kicsit rongyosabbak, a nap kiszívta a színüket. Furcsa együtt látni olyan arcokat a könyv GERINCÉN, akiket esetleg azóta személyesen vagy publikusan (is) megismertünk, esetleg mocsok dolgok derültek ki róluk, netán önjelölt nagy arcok lettek, teljesen hátrahagyva a (szép)irodalmat (szép?). Mózes Attila, Markó Béla, Létay Lajos, Lászlóffy Aladár és tesója, Sütő András, Szilágyi Domokos penészes kötetei szépen megférnek egymás mellett az antikosnál. Fura érzés egy-egy ilyen látogatás.

Lassú víz kultúrát mos.

A filmednek…

…vagy üzenete legyen, vagy szórakoztasson el piszkosul, vagy kísérletezzen egy jó nagyot. Ha legalább egyik megvan, akkor érdemes megnézni. Ha egyik sincs meg, akkor tényleg pénz- és időveszteség. Az elmúlt 3-4 évben Amerikából egyre több olyan film jön, amelyik a fentiek közül az egyetlen, tőlük elvárt ingredientet (hogy szórakoztasson) SEM tudja már szállítani. És mégis ők dominálják a piacot. Na EZ üzleti érzék, faszi! Jó filmmel, jó cuccal könnyű bankot robbantani. Az igazán zseniális, ahogy ezek csinálják: (a nagy kivételeket leszámítva) kívül csupa fos termékkel kaszálnak orbitális mennyiségeket.

Na s akkor a Hústorta is

Na és akkor itt van fenn a vimeón HD-ban (1280*720) a Hústorta is, angol felirattal, lehet a linket szórni magyarul nem tudó barbároknak is! 😀

http://vimeo.com/9573888

Lehet, hogy nem mondtam UPDATE

De mindenesetre meg lehet nézni az Olajszintet online: http://www.vimeo.com/7679710.

Lehet bátran kattingatni, bár így lássa pár ember. Update: most van rajta ANGOL FELIRAT! Spread the word!

Thrídí

Az unalomig ragozott s amúgy is unalmas Avatár kapcsán most megint felélénkülni látszik a háromdé témája. A téma nagyon nem régi, már régóta ott van, én pl. már szinte 13 éve láttam a floridai diznilendben ilyent, nem volt nagy vaszizdasz, ahogy az Avatár kapcsán sem egy nagy vaszizdasz: nem befolyásolja alapjaiban a filmnyelvet, a narratívát, hanem csak egy gimmick. Egy bundle, egy production value, amitől a néző úgy érezheti magát, mint akinek kinyalják a seggét a többi nézőhöz képest. Közben nem, csak két, hosszútávon fejfájást okozó polárszűrőt kap a fejére. És minden néző.

Szóval az ötvenes évek óta kínlódnak a 3D-vel, most megint erőre kapott nemtomhányadikszor a téma. Az, hogy Cameron beemelte a legeslegdrágább produkciók világába ezt a technikai cselt, ad némi hátszelet a nem feltétlenül szerencsésen indult (ötvenes évek szar B-horrorjai és sci-fijei használták), hamis illúziót keltő, szemet erőltető technikának. De miért olyan fontos ez nekik?  Mert kurvanehéz Hollywoodnak mindig vezetni valahogy azt a versenyt, amit régebb a tévével kellett vívnia, és most – jól figyelj – a kézi hádék és egyebek elterjedésével az “amatőr”filmesekkel kell vívnia. Azzal a jelenséggel, amivel pl a Blair Witch is nagyot dobbantott, jó olcsón. A coppolai utópia beteljesülését próbálják késleltetni, megőrizni sokmilliós hegemóniájukat, s ehhez a 3D mesterséges felhypolása a legmegfelelőbb cucc, mert kellő távolságot tudnak ékelni maguk (értsd a hollywoodi ivory tower) és a szuburbiákból kis Sony PD-jükkel előretörő sereg közé, akik még attól sem riadnak vissza, hogy ha kell, a 4:3-as, DV-re forgatott cuccot filmre írják ki és úgy fesztiváloztassák. De 3D-t házilag nem fognak csinálni egy ideig, az biztos.

Gondoljuk csak el: egy nagyfejes, akinek semmi köze a filmhez (márpedig az összes nagy hollywoodi stúdiót megvette valami még nagyobb ilyen), aszondja: ne már hogy ilyen sok pénz kell erre a szar filmre, nézzétek meg azt a két mexikói srácot, egy szar hádévével milyen zsír filmet csináltak, szinte ingyen. Túlzás lenne azt mondani, hogy ettől rettegnek mogulék, de valahol ez mozgatja az egészet: folyamatosan igazolniuk kell önmagukat, akkor is ha már semmi, de semmi újat nem tudnak mondani hosszú évek óta. Márpedig nem tudnak: a forgatókönyv-recycling (amit mi, hülyék elnéző szóval remake-nek mondunk) soha nem látott méreteket öltött, annál durvább már talán csak az erőltetett folytatásosdi.

Hollywood mindig így próbálta vezetni a versenyt, s egyes újításaik nagyon faszák lettek (a nagyonszélesvásznúfilm, a surround), mások ambiguózus-dubiózus-ejnye-hmm-ek (3D, Technicolor), másokat pedig alig lehet lenyelni (anamorf lencsék, hipergyors vágás, állvány otthon felejtése). Szóval, így tessék majd hozzáálni ehhez a cucchoz és perkálni a mozipénztárnál. Mert ahol nincs ötlet, ott a technika istenéhez fohászkodnak.

A kínaiak basztatják a Google-t

Naszóval, a Google panaszkodik, hogy a kínai hatóságok cenzúrázzák őket. Annyira panaszkodik, hogy még Clintonné meg a konkurrens yahoo is fellépett az ügy érdekében, amikor holmi kínai hackerek megreccsentették a gmail-szervert. Hogy ti. cenzúramentes guglit a világnak, még Kínának is!

Bocsánat, ez nem ugyanaz a Google, amelyik mosolyogva és jószántából cenzúrázza az általa futtatott Youtube-ot, beleszólva abba, hogy melyik országban mit lehessen nézni? Ebben a fényben az elnyomó kínai government semmivel se különbözik az EMI-től, a Universaltól vagy a Sony Picturestől. A “sorry, this video is not available in your country, POOR EAST-EUROPEAN MUDTRODDING MOTHERFUCKER” üzenet számomra pontfix ugyanannak az évezredes gépezetnek a működésére utal, aminek a legkelendőbb terméke a cenzúra.

Hát kapják be a cyberfaszomot, cenzúrástól.