Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: április 2010

Recycling, Románia

Mindenki Csibi Magort olvassa, amint szegény próbálja védni a környezetet. A környezetvédelmi hatóságok hatalmas sarcokat rónak ki cégekre (ez mondjuk nem baj, köhögjék fel a zsozsót). Felmelegedünk, huhognak. Románia eladja a széndioxid-kvótáját, röhögnek. Mindenhol téma a környezetvédelem. Hogy az általunk termelt szemét. Hogy legyünk tudatosak a hétköznapokban. Hogy kapcsold le a villanyt, hogy ne folyasd a vizet, hogy pappirt a papírhoz, hogy borkánt az üveghez, hogy akinek szerencséje van, az egy részét a biokomposztba rakja. Hogy szelektív hulladékgyűjtés.

Na, egy nagy lófaszt!!! Ebben a kurva városban, ahol az a legnagyobb téma, hogy a főtéren melyik román vagy magyar hadvezér mikor mekkorát fingott és mekkora táblát állítsanak neki, nem létezik szelektív hulladékgyűjtés, nem létezik recycling. Nálunk a blokk a monostoron előtt egy nagy rácsozott, fedett hely van, ahol a kukák vannak. Minden szemét ugyanoda. Most egy-két hete (2010-et írunk!) került először egy kis rács, ahova PETet lehet gyűjteni. Nem a faszodot kell belerakni, hanem a nájlonüvegeket.

A hagyományos üvegek problémája miatt viszont senki se veri a nyálát. Nekiálltam tavaszi nagytakarítani, és 8 (értsd és olvasd) hatalmas nájlonpunga sörös-, boros-, paradicsomszószos- és egyebes üveg gyűlt össze a balkonon. Először arra gondoltam, hogy visszaváltom, mint a régi szép időkben, a Csau-rendszerben, amikor ez még meg volt oldva(!). Na de az azért volt olyan egyszerű, mert a) a Csau-rendszerben nem volt ekkora divat a PET, értsd nájlonpalack használata, b) nem volt semmiféle import sör, csak az a háromféle (szar, szarabb, nagyonszar), amit itt gyártottak és palackoztak az országban (hejj, a régi, olajosüveg-formátumú Csíki sör, amit a suliban ittunk…). Nademost az én kifinomult ízlésem nem engedi, hogy ezt a szar, komlóval és ki tudja milyen kemikáliákkal telebaszott autohton alsóérlelésű lager-sört igyam, én a bajor búzasöröket szeretem, ezért a felgyűlt hatalmas mennyiségű üveg nagyrésze Paulaner, Maisels Weisse, König Ludwig, Erdinger, Edelweiss és még ki tudja mi, csak elvétve akad vajegy csíki vagy Tuborg.

Na, ezeket az üvegeket sehova se tudom lepasszolni. Előszöris ott, ahol megvásároltam, nem veszik vissza (van, ahol egyáltalán nem vesznek vissza semmit, de pl. a Kauflandban is csak egy kis polc van, ahova ki vannak téve a minták, hogy miket vesznek vissza – vagy négyféle sört a húszból, amit árulnak. Azt se pénzért, hanem további sörökért – ami nem feltétlenül baj). Másodszor pedig olyan klasszikus üvegbeváltó központ, mint amilyenek voltak, ahol neadjisten’ bevesznek mindenféle üveget, hulladék címszó alatt, nincs. A Kaufland melletti régi, ahol azért még most is nagybetűk hirdetik, hogy “preluöm sticlă, hîrtie”, megszűnőfélben van, az elaggott bácsi kedvesen biztosított róla, hogy üveget már évek óta nem vesznek be. Papírhulladéknak több hely is van, de aki üveggel akar házalni, az elbaszta.

Na jó, lemondtam arról, hogy kapjak pénzt vagy további söröket érte, de akkor legalább ne az legyen, hogy a többi szarral együtt kelljen kidobjam. A netem bárhol keresem, sehol sincs ilyen hely, ahova lehelyezhetem ezeket a cuccokat. Pedig még a kurva benzint is én állnám, amivel elviszem arra a bizonyos helyre, ennyire környezettudatos legény vagyok. De nincs. Állítólag a Plopilor környékén van valami, de hogy pontos cím, telefonszám, meg az se biztos, hogy működik, szal izé.

És az elektromos hulladékkal sem jobb a helyzet. Van ugyan random időközönként ez a Marea debarasare nevű program, de aki itt és most akarja kidobni a balkonon porosodó szar tévét (nem, ezt nem fogják visszavenni Buy-back programmal, hidd el), az hiába keresgél, a neten egyetlen céget talál Kolozsváron, az viszont egy olyan utcában van, ami nem is létezik(?? Cantonului utca? A cluj4all térkép sem ismeri).

Szóval el van baszva ez a dolog alaposan. Az unió, ahelyett hogy idióta és nyilvánvalóan nem minden polgárának egyformán jó hülyeségekkel foglalkozik, a környezetvédelmi miniszterek tökeit kéne szorongassa, hogy ezek a dolgok legyenek meg, legyenek nyilvánvalóvá téve (pl az interneten kapjam meg a vonatkozó információkat), legyenek működőképesek, mert így a nép csak egyre jobban demotiválódik a szemétszelektálásgatástól. A nagy cégek, akiknek van pofája olyan sört importálni, aminek az üvegét jobb híján el kell dobni, monnyanak le és bukjanak be!

Persze, az is lehet, hogy csak én vagyok balfasz és tíz év után is idegen ebben a városban. Egyáltalán nem kizárt. De aki tud valami infókkal szolgálni, tegye meg! Ha be tudom váltani pénzért az üvegeket végre, felét nekiadom!

Reklámok

Na, intézményesültek a nyelvleckék

Ugye, van ez a pesti Petőfi Irodalmi Múzeum. Ennek, ugye, van ez az utazó kiállítása, a buszos, ami a magyar nyelvről szól, Kazinczy 250. szülinapjára, a Magyar Nyelv Éve címmel (igaz, a tavaly volt). S most elérkezett Erdélybe is ez a busz, szépen végigmennek az erdélyi városokon, itt van a szkedzsölje ne.

Na de ami szép, az az, hogy a Székely nyelvlecke magyaroknak-sorozat is része a mozgó tárlatnak. Ebben a cikkben a második fotón a néni éppeg az egyik nyelvleckén heherészik.

Szóval intézményesültem, belékerültem a múzeumba, mint valami recsegő bőrű múmia (mű-mia). Ez azért szép, mert amikor nyolcadikos voltam, kidobtak az iskolából egy napra, mert csúf dolgokat írtam a szentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vendégkönyvébe (ha jól emlékszem, a Magyar Nyelv egyik Mellőzött Szava, a geci is a szókapcsolat része volt). Pellengérre állíttattam (értsd négyszög), meg lettem szégyenítve, majdnem a faszomon szartam, apám félig agyonvert, a rossz kölykek cinkosan rámkacsintottak, a jó gyerekek ijedten ésvagy lenézően kukucskáltak reám a sarok mögül (a vén fing, aki szívügyének tekintette, hogy kirakjanak a suliból, pár éve halt meg, s a röhej az, hogy nemrég róla nevezték el Szentgyörgyön a “kicsikultúrt”, pont mellettünk, haha).

Szóval igen, a Múzeum – mint olyan – visszafogadott magába, mekkora irónia! Ja, és tessék megnézni a nyelvleckéket a mozgó kiállítás keretén belül (is), “aki nem hiszi, járjon utána” alapon. További linkek: Újvidéki magyar szó, itt is egy, meg itt is egy, sőt mégegy itt.