Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: szeptember 2010

A mosógéppé vált lány különös története

Alina Amfetamina fiatal lány. Sikeres erdélyi előadóművésznő, szaval és énekel a színpadon, az emberek imádják, minden este hatalmas tapsot kap. Szép barna szemei azonban ennek ellenére sem boldogak. A reménytelen szerelmével folytatott beszélgetésekből megtudjuk: a szülei kényszerítették erre a pályára, ő sosem szerette a rivaldafényt s a tömeget. Világéletében nyugalomra, csendre vágyott: hogy hasznos lehessen a társadalomnak, a családjának. Nagyon szeretett például mindig mosni. De sohasem engedték mosni, mindig a bejárónő mosott helyette, ő ezt megalázónak találta. Nem a bejárónőre nézve! Magára nézve. Néha sutyiban ellopózott és megmosott egy-egy szaros-véres bugyit, de rájöttek és a szégyen még nagyobb volt, mintha a mosatlan szaros-véres bugyit találták volna meg.

Éjszakánként álmában hatalmas, felpuffadt szennyesben úszkál, ami a mozgástól lassan habzani kezd és forogni, forrongani, duzzadni, ő meg a színes mosóporbuborékokban lebeg gondtalanul, s a szenny csak eltűnik a nagy semmibe, minden tiszta és jószagú marad és megszárad a felhőtlen ég alatt.

Egyszer egy ilyen éjszaka után arra ébred álmából, hogy mosógéppé változott. Többé nem tud megszólalni sem, nemhogy szavalni vagy énekelni tudjon. Délben jönnek utána, viszik Jönköpingbe egy magyar szavalóestre, ahol nagy pénzek vannak kilátásban. Jaj, most mi lesz? Próbál énekelni, de csak motorberregés lesz belőle. Próbál szavalni, de csak sárlé folyik ki az eresztékén. Sírásba kezd, hatalmas zokogásba, de az is csak a centrifuga vad rázkódásának tűnik, amint az immár tiszta ruhákat szárítja.

Megjön az impresszár, az ügynök, a sofőr, elvigyék énekelni szegény Alina Amfetaminát Jönköpingbe a magyaroknak. Ő retteg, hogy mi lesz, egy mosógépet visznek a repülőre? De furamódon senkinek sem tűnik fel, hogy mosógéppé változott. Mintha semmi se történt volna, megfogják, felteszik a gördülő panelre, betolják a dubába, el a reptérre, fel a repülőre, becsatolják egy szék helyére, ami ki van szedve, beszélgetnek hozzá, kínosan próbálják szóval tartani, pont mint amikor még hús-vér ember volt, nem mosógép. Az egyik asszisztens még fehérítőt is tölt az öblítő rekeszébe, hogy a hangja rendben legyen estére.

Jönköpingben várnak a magyarok, szkeptikusak, morcosan ülnek. Kitolják Alinát a színpadra. Néma csend fogadja. Nem tudja, ők is Alinát látják benne, vagy a mosógépet? Zavarában dalra zendít, hiszen ezért hívták őt ide. Az emberek pár másodperc zúgás után megbűvölten felszöknek, együtt tapsolnak a zúgás ritmusával, néhányan még félszájjal meg is próbálnak berregni, hogy a másik magyar lássa, hogy ő milyen jól tudja még a szöveget is.

Az előadás frenetikus siker. Másfél hosszú óra zúgás, berregés, motorbőgés, mindenféle frekvenciákon, amplitúdókon és ritmusokban. A magyarok vadul tapsolnak, lemegy a függöny, a taps nem halkul, feljön a függöny még egyetlen meghajlás erejéig.

Alina meghajol. A mosógépből vér, belek, epe, máj, nyálka és lép kezd folyni. A centrifuga vad forgássa csak rázza, rázza a zúzott belső szerveket kifele a kerek mosógépablakon. Az emberek néznek a mosógépre a színpadon és sírnak a meghatottságtól. Van, aki megfogadja: hazaköltözik Jönköpingből.

A függöny leereszkedik, immár véglegesen.

Reklámok

A filmek osztályozásáról

Filmrecenzióval, -kritikával, -ajánlóval foglalkozó, mozis, médiás honlapokon (és újságokban, rovatokban) mindenhol van valamilyen szintű filmosztályzás. A szerző két-három-sok flekkes argumentatív szövege szépen összesűrűsödik egy számba, csillagocskákba, százalékokba, előre megfogalmazott egyszavas kategóriákba.

Természetesen ahány honlap (és kiadvány), annyiféle filmosztályzási módszer. Az imdb a népek szavazatait összesíti 1-től 10-ig mindenféle matematikai precizitású átlagszámolással, hogy ez a szám tükrözzön valamiféle valós társadalmi véleményt (mintha lehetséges lenne, haha – erről egy külön írásban). A Rottentomatoes a kritikusok véleményeit gyűjti össze, abból próbál meg kiszámolni egy százalékot 1-től százig. De hát hogyan lehet felbecsülni számmal egy másikvalaki véleményét, amikor még a sajátodat sem egyszerű? Roger Ebert, az amerikai filmkritika ikonikus vitrinembere (vö. nippek) 1-től 4-ig csillagozza a filmeket. Ugyancsak ő vezette be a szépemlékű Gene Siskellel a gladiátoros, arénás, hüvelykujjas thumbs up vs. thumbs down szlogeneket, amit azóta is előszeretettel használnak a PR-os fiúk és lányok (persze, ez a végletes kontraszt, hogy csak jó és rossz filmek vannak, igazából véleményadásra használhatatlan, így aztán rátetéztek a two thumbs up szöveggel). A Kritikustömeg egytől ötig osztályozza (osztályoztatja) a filmeket, de az érdekessége az, hogy számok helyett fix kategóriáik vannak: nézhetetlen; rossz; oké/elmegy; jó; zseniális), ez aztán megint másféle gondolkodást kíván. Nálunk, a Filmtetten az én szekálásomra vezettük be a csillagocskákat*, amiből öt van, de félcsillag is jöhet – tehát igazából egytől tízig van az osztályozás.

Namármost, ezek a csillagok a szerzőinktől származnak. De ahány szerző, annyiféle szokás. Van, aki direkt csillagban “fejezi ki” magát, van aki számot ír, van, aki százalékot. És itt esik le, hogy mennyire különböző jelentéssel jár (igen, egy szám, mégis van jelentése és érzelmi töltete azon felül is, hogy mennyiséget jelöl) ugyanaz az értékelés különbözőképp kifejezve. A négyes a román oktatási rendszer termékeinek (nekünk, ugyebár) az egyértelmű bukást jelent. Az ezzel ekvivalens két csillag az csak simán rossz filmet. A szintén ezt jelentő negyven százaléknak viszont sokkal enyhébb az üzenete: hát azétt mégescsak negyven százalék, na! Pálinka-szesztartalomban se rossz! Majdnem félig teli az üveg!

Mi hülyék, azt hittük, hogy a filmek ilyetén jellegű hideg számozása megfosztja majd az értékelést az érzelmi ráhatások ragacsos szirupjától és egyértelműen, matematikailag tükrözi majd, hogy mennyire is jó ez a film – azazhogy azt, hogy mit gondol róla a kritikus és mellette a nagyközönség, mennyire is jó ez a film -, de hát még számokba fojtva is képekben gondolkozunk, nemdebár? Már csak a kérdés: “mennyire jó a film?” is magában hordozza azt a reménységet, hogy nem potyára herdálunk el 15 lejt a multiplexben… Bottom line: tessék szépen elolvasni a kritikáinkat, aztán meg – bólogatva vagy fejcsóválva – szavazni a filmre, ha láttuk.

* Na nem azért – hanem azért, hogy ezzel a kis interaktivitással is megnyilvánulásra késztessük az embereket, ha ez a megnyilvánulás “csak” jegy- vagy csillagosztásban is nyilvánul meg.

Father Ted

Nem tudom, mondtam-e, hogy milyen rettenetesen, cefetül zseniális volt ez a Father Ted című, mindössze három rövid évadot megért ír(!) tévésorozat. Három inkompetens papról szól, akik egy szigeten szolgálják az urat és a nyájat. A nyáron nekiálltam lefordítani a feliratot, hogy szélesebb közönség is élvezze, muhaha; persze nem jutottam messzire, de legalább az első évad első része megvan. Sajna nem hiszem, hogy lesz időm folytatni.

Itt a felirat a feliratok.hu egyik szerverén.

S itt van a torrent a sorozathoz.

Szóval most legalább az első résznek van magyar felirata, tőccsétek, jó szórakozást, jó röhögést, jó bármit, csak oda ne peseljetek 😀 Feckin’ oirish humor!

Megint évkezdés

Hihetetlen, hogy 11 éve itt rohadok ebbe a kurva Kolozsvárba. Minden olyan, mint volt, egy-két nagy svunggal elkezdett, osztán abbahagyott épületet leszámítva. Viháncoló első-, másodévesek egy Piácával s a mobillal róják a várost. Csak az én időmbe a Piáca A5-ös volt, vékonyka és fekete-fehér.

Na kipróbáltam én es az autópályát hej

 

Fasza. Kár, hogy nem egész Brassóig tart.

Google fail

A google napról napra használhatatlanabb. Ott kezdődött, hogy az IP-címből dedukálta, hogy milyen nyelven akarok keresni. Majd jobban kezdte tudni, hogy mit akarok keresni, a szó helyes használatát javasolta meg hasonlók. Mára oda jutottunk, hogy ki sem ír semmi figyelmeztetést, egyszerűen hülyeségekre keres, olyasmire, amit be se írtál. Használhatatlan lett, hacsaknem a keresések 90%-hoz hasonló dolgokat keresel. Beírsz valamit és tökéletesen egyebeket köp ki. A tömeg eszköze lett, s mint olyan, a tömeg logikájával próbál működni. Az a baj, hogy a tömeget nem a logika mozgatja, hanem a maga a tömeg mint olyan…

Emberek, mi az alternatíva a google keresőjére? Nehogy a microsoftét kelljen használjam, mert kapom az agyfaszt.

Lolek és Balek elmennek dolgozni

A legtöbbet természetesen az álomjelenettel szaroztam.

Vö. Boc

Gyurcsány legalább egy adott ponton bejelentette, hogy “ezt elkúrtuk”…

Lolek és Bolek elmennek Kolozsvárra