Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: október 2010

Incomprehensibile

Vannak (és lesznek) dolgok széles e konzumtársadalomban, amibe’ vagyunk (a rossz egye meg), amiket soha nem fogok megérteni. Soha.

Például hogy miért van szüksége az emberi seggnek barackszagra és színes budipapírra? Mai, egyre ökutudatosabbá váló világunkban száműzni kéne az efféle luxus-hülyeségeket. Mert ahogy azt már Csaba királyfi korában is tudták, és tudják a mai napig, a segg az segg. Nem barack.

Persze, bele lehet (sőt, kell!) harapni, szagolgatni is lehet, finom, hamvas szőrzete is van, de a segg nem barack. Úgyhogy kedves budipapírágyártók, tegyetek le világmegváltó tervetekről (bármi is lenne az), ne gyártsatok többé színes meg szagos vécépapírt. A vécépapír legyen egyszerű, színtelen, szagtalan és puha. Minden pluszbefektetést fordítsatok karitatív célokra — vagy bolygónk (egy segghez hasonlóan) szétkúrt helyzetét javítandó kutatásokra.

Érdekes részlet egy Herzog-interjúból

– Nincs affinitásom a színházhoz. Ez nagyon furcsa. Sohasem rendeztem színházat. Operát igen, de az egy teljesen más világ. A színházat sose szerettem. Talán négy vagy öt színházi előadást láttam összesen egész életemben. Csüggedten adtam fel – talán huszonöt vagy -hat évesen. Azóta egy előadást se láttam.

– Miért?

– Túl sok, és valószínűleg túl komplex érvek kellenek elmagyarázni egy ilyen rövid interjúban. Egy egyszerű válasz az lenne hogy képtelen vagyok hinni a színpadi színészeknek. Egy szavukat se hiszem el. Lehet az jó teljesítmény vagy rossz előadás, jó drámai szöveg vagy gyenge, egyszerűen nem tudok rákapcsolódni. Hitelességi szakadék van köztük és köztem.

(saját fordítás, a teljes interjú itt van, érdemes elolvasni, mesél Peruról, meg a védett színészeiről, meg a Red kamera és celluloid viszonyáról, meg hogy vajon más rendezők miért vágnak egy évig egy filmet.)

Breatív clogger

Mostmá nem hagyhatom szó nélkül, kettőt hármat is kaptam, egyet a puritán szeméttől, egyet Magyari Tivadartól, egyet egy volt tanítványomtól. Úgyhogy hajrá.

 

A játékszabályok a következők:

  1. A díjat meg kell köszönni.
  2. A logót ki kell tenni a blogra.
  3. Be kell linkelnünk, akitől kaptuk.
  4. Tovább kell adnunk 7 embernek.
  5. Be kell linkelni őket.
  6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
  7. El kell árulnunk magunkról 7 dolgot.

Szăvegyem. 1. köszönöm szépen!; 2. lásd odalenn, 3. Puritánszemét, Tivadar (igaz, ő a Napi Gamat-blogomra adta), Tencike; 4. Ehhez, megmondom őszintén, dög is vagyok, meg már nem is követem annyira a blogoszférát, egész egyszerűen nem tudok 7 embert mondani, pláne olyant nem, akik már nem kaptak ilyen díjat. Aki úgy érzi, adja meg magának :D; 5. és 6.: vö. 4-es pont; 7. valószínűleg a nem épp nyilvánvaló dolgokra, gyerekkori molesztálásokra, perverziókra kíváncsi az, aki feltette az utolsó kérdést – hát nemtom, mindenesetre:

 

A hét szamuráj tény rólam:

  1. Gazdasági kérdésekben szocialista, nemzetiségi kérdésekben konzervatív, szexuális kérdésekben liberális, esztétikai kérdésekben szélsőséges vagyok 😀
  2. Utálok táncolni, táncoló embereket nézni, élőben is, filmen is.
  3. Imádok autót vezetni. Nem feltétlenül gyorsan, de akár. Úgy gondolom, hogy volán mögött fogok meghalni (nem feltétlenül balesetben, hanem készakarva).
  4. Szeretem a hasamat. Régebb büszke voltam arra, hogy a környezetemben levő kanoknál jobban tudok főzni. Most egy jó ideje Emőke annyira lekörözött, hogy a gasztronómiát inkább csak end userként szeretem. Ami nem baj.
  5. Utálok tanítani. Mindig megfogadom, hogy na még ezt az egy félévet, aztán valaki mindig rábeszél valamilyen tantárgyra. Na de most ezután tényleg vége. Garantálom.
  6. Mostanában kerülöm a konfliktust, ha tudom. Erre rá lehet fogni, hogy gyávulok, öregedek. Én aszondom, hogy egyszerűen idiótákkal kár vesztegetni az időt.
  7. A mostani alkotói-intellektuális munka mellé szeretnék egy állandó, napi 1-2 órás, megfeszített munkával járó melót. A mostani nyár többek közt azért telt olyan jól, mert a Filmtettezés és Lolek meg Balek után kimentem az udvarra kaszálni vagy fát vágni. Jól leizzadtam és nem volt lelkiismeretfurdalásom, amikor utána a szénen finomra barnult miccseket behajigáltam. Úgy gondolom, hogy az emberiség (több nyilvánvaló ok mellett) azért rohan a vesztébe, mert kibaszottul dögök vagyunk. Vagytok. Vagyunk. A papírtologatás nem munka, fogjátok már fel. Aztán a pdf-tologatás még annyira sem.

Na és a kép:

Kam atüt.

X. Filmtettfeszt, szervezői szemszögből

Na, akkor inkább mégis itt lehet elolvasni.

Antigoné holnap

Na, még egyszer utoljára szólok, hogy ne legyen hogy nem szóltam: holnap délután a Győzelem (Victoria) moziban ANTIGONÉ! Hattól! Román felirattal, de most tényleg, rendesen! Gyertek piszkosul!