Nyershús

Néha, látszólag ok nélkül, teljesen váratlanul rámtör a nyers hús iránti rettenetes, kielégíthetetlen étvágy. Ilyenkor nyers miccset, sültelen csirkemellet, feldolgozatlan sonkát, bármit megeszek. Magára. Szájukhoz kapnak a nők: rosszul leszel, Nándorka! De soha nem lettem rosszul, csak egy látszólagos jóllakással, némileg csitított sóvárgással maradtam mindig. Érzem, hogy Istent is megenném, ha hús-vér lenne. De ő csak egy idea, egy konokul megragadt dogma. Amit azért találtunk ki, hogy megmagyarázzunk megmagyarázhatatlan dolgokat. Mint például az időnkénti teljesen irracionális, csillapíthatatlan nyershús-kívánás.

Magos kulturának lehajlik a zága

Állítólag Szentgyörgyön péntektől kezdve felmérik a nép kultúrára való igényét (a “kulturális igény” kifejezés szerintem hülyeség), ha jól tudom, leginkább a hosszú évek óta húzódó színház-“mizéria” miatt. Engem az érdekelne, hogy ebben a kérdőívben (vagy mivel mérik fel az ilyesmit) van-e filmes, mozgóképes kultúrára való igényt felmérő szekció? Magyarul: mikor tűnik már fel nekik (bárkik is lennének ők, akik felmérik az igényt), hogy milyen szégyenteli állapot az, hogy nincs Székelyföldön mozi? Mondjuk ezt a videót elnézve elhiszem, hogy bárkinek elmegy a kedve bármifélét is csinálni odahaza.

Gázfalva

A leggázabb intézmény Romániában éppen a gázművek. Nagyon ragaszkodnak a kommunista örökséghez. Hatalmas piros betűk és belsők, a női alkalmazottaknak pedig szép kis pionírnyakkendője és térgyszoknyája van. És ez az egyetlen intézmény, amiben irdatlan, ordas, kaotikus, végtelen sorok vannak, mint a csauba’. Az ügyfélfogadásuk olyan lassú, hogy a nyugdíjasoknak sincs türelme végigállni. Még az igazságszolgáltatásnál is hatékonytalanabb.

 

PS. Hogy mi a faszért hívják E-On gázak, arra se jöttem rá, csak most. Aeonokat kell sorrbanálni.

Részlet Asta Nielsen önéletrajzából

1909-et írunk, az akkor még mit sem sejtő, színművészként épp befutni készülő Asta Nielsen ezt írja, amikor felkérték első filmszerepére: “A film a Nordisknál jó fogadtatásra talált […] A gondolat, hogy egy filmben közreműködjek, olybá tűnt, mintha a felhőből a földre pottyantam volna. Hiszen ha Franciaországban forgattak is néhány játékfilmet, és Amerika egy-két vígjátéka elragadó volt, a fehér vásznat mégiscsak az utcagyerekek szórakozásaként értékelték. Igaz, Olaszországban is meglepően monumentális filmeket mutattak be, de az új “művészet” elsősorban mégiscsak vadnyugati cowboyjelenetekből állt, vagy burleszkekből, amelyekben pékinasok kéményseprőbe ütköztek, rendőrautók hallatlan száguldás közben két keréken vették a kanyarokat, vagy elegánsan öltözött urak és hölgyek azzal szórakoztak, hogy tejszínhabot vágtak egymás arcába.”

És ma mi, száz évvel később, mi van?

Aborteur, abortee, aborted

Van-e hivatalos neve az abortuszt végző orvosnak (mint ahogy van van orr-fül-gégész vagy urológus) az “angyalcsináló”-n kívül? Javasolnám az “abortőr” kifejezést. És a beavatkozáson keresztüleső nő neve lenne az a “aborté”.

A szöveg milyensége

Van olyan, hogy nehezen szembesülök azzal a szöveggel, amit én írtam korábban. Bátorságot kell gyűjtsek hozzá.