Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: február 2011

Papír

Tegnap megmérkőzött a kő, a papír és az olló. Győzött a papír…

 

 

Reklámok

Kis “aforizma”-csokor a féjszbukkomról

A demokrácia egy politikai giccs. Mindenhová kiakasztják, de nem funkcionális.

– A zseni csak akkor szól, ha kérdezik – mondta Márai. Senki se kérdezte.

Nagyanyáink még pulóvert kötöttek, mi már csak kompromisszumot.

Káve Mária!

Bolond, aki sír egy lány után, mondja a dal. Én aszondom, hogy az még bolondabb, aki egy lány előtt sír.

Azt mondtam, hogy csak hétvégén sörözök. Szerencse, hogy a hétnek – mint a kolbásznak! – két vége van.

Ha egy dolgot tanultunk a történelemből, az az, hogy ne higgyünk neki.

– Keresem a tökéletes férfit, de csak fiúcskákat találok – duzzog felháborodottan. Nem tudom, miért csodálkozik, hiszen ő is csak leányka.

Néha a legjobb magyarokból lesznek a legjobb románok.

A haveromnak naponta káprázik a szeme. Úgy hívjuk a jelenséget, hogy dailybáb.

Tisztújítótűz

A hagyomány olyan törvény, ami kialakult. A törvény olyan hagyomány, amit valami idóta talált ki. Megszegni meg lehet mindkettőt.

Hogy hívják a nagylelkű olasz zeneszerzőt? Generossini.

Sörblog

Indítottam egy sörnaplót, nézzétek meg, ha érdekel. 😀 http://sorblog.freeblog.hu/

Részlet egy 1994-es Sándor Pál-interjúból

“– Az imént hallhattuk, a Filmszemlén milyen temérdek alkotást mutatnak be majd.

– A filmszemlékre talán szükség lehet, mivel a folyamatosságot biztosítják, de mégsem egyebek nagy hazugságnál. Önigazolásul szolgálnak. Potemkin-rendezvények, ahol van zsűri, és mindenki kap valamiféle díjat. Ha el vannak ennyivel, hát csinálják. Csupán arra volnék kíváncsi, mindez mennyibe kerül. Felteszem, kikerekedne belőle egy filmre való. Senki sem elemzi majd a mai helyzetet és épkézláb kritika sem lát napvilágot, ami a zavar jele.”

Valami történt

Mégpedig az, hogy nem néztem meg a moziban egy filmet, amit amúgy ha nagyon nem is, de szívesen megnéztem volna (Green Hornet). Azért, mert nem hozták sehova 2D-verzióban. Nem lehetett választani. Vagy 3D, vagy semmi. A semmit választottam (illetve a majdani letöltős verziót, ami az efféle látványfilmeknél (is) meg tudja ölni az “élményt”). Ez van. Dühömben csináltam egy egydimenziós filmet. Illetve egy klasszikus Csillagok háborúja-jelenetet adaptáltam 1D-be. A jelszó: downgrade!

Diszkaveri

Fenerég nem néztem Discovery-s “dokfilmet” (mivelhogy tévém sincs). Most megnéztem egyet, s kicsit leszakadt a pofám.

Jobban működik a dramaturgia, mint egy náci vagy egy kommunista termelési filmnél. Olyan dolgokat adnak el “tudomány” vagy “dokumentum” felkiáltással, hogy beszarsz. Bombasztikus zene, sztentori narráció, frenetikus vágás, félig bevágott interjúrészletek, hatásos animáció – és ami a legfontosabb – gondosan megszűrt, kiválogatott tudományos tények. Bármit be tudnának bizonyítani az égvilágán. Mint egy hosszúra nyúlt trailer. Egy vágással megteremtik a logikai összefüggést két teljesen különböző interjúból kivágott részlet között. …az áfonyabokor genetikai struktúrája… snitt… tehát Isten létezik, semmi kétség!

Olyan csúsztatások vannak egy ilyen háromnegyedórás produkcióban, hogy azt se tudod, hova telefonálj be. Először, esküszöm, azt hittem, hogy paródia. De nem, halálkomolyan gondolják. S az emberek – gondolom – bezabálják, mert a Discovery logó azt jelenti.

Isten ments hogy ezek egy szép nap háborús propagandafilmeket kezdjenek gyártani.

Import, export

Tény: a szilva megterem hazánkban is, nem is akármilyen mennyiségben (tudom, mert jut belőle megenni is, dzsemnek is s pálinkának is). A füge meg a datolya viszont nem.

Akkor hogy az istenbe van az, hogy az aszalt szilva sokkal drágább, mint az aszalt füge és datolya? S nehogy azt mondd, hogy az aszalási eljárás miatt. És romániai a gyártó. Na.

Kukker