Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: február 2012

Hazai ga(rá)zdaság

Most jöttem a Profiból. Csak azért járok, most amióta itt lakom a Grigó végében, az van a legközelebb. Másképp kerülöm, mint a leprát, ha tudom. Nos, a Profiban a kisjövedelmű emberek úgy tömködik a göngyölegből lecsavarható nejlonzacskóba a lengyelországi murkot és a hollandiai hagymát, mintha gyerekkorukban is ezt tanulták volna, vagy legalábbis a Preasfintitul Adidasionoaie mitropolita kérte volna őket erre vasárnap valamelyik frissen befejezett katedrálisban. A Profi mellett – nem túlzok – néhány méterre van az ún. piac (tetszik emlékezni rá a törcikönyvből), ahol a jólismert ún. őstermelők próbálják eladni ugyanazt a murkot, hagymát, petrezselymet sokkal jobb* minőségben, olcsóbban és ráadásul legfeljebb pár tíz kilométerről hozva azt, a retail-láncoktól megszokott többszáz (horribile dictu: többezer) kilométer helyett. Amúgy is értéktelen lejüket így közvetetten benzinre, vegyszerekre és mosolygó menedzserekre költik. A sok bundássapkájú, drótkeretes szemüvegű, ráncosképűen is büszke néni és bácsi alapvető táplálkozásában a Profit (és annak külföldről, rettentő sok elpöfékelt üzemanyag árán bóvlit idecocóztató beszállítóit) támogatja, nem a szintén büszke román (mező)gazdaságot.

Nem azzal kezdődik az ország (-világ) jobbá tétele, hogy a (tény, hogy idióta) politikusok ellen ágálunk a hidegben (habár hatásosnak is bizonyulhat, akár, ugye, amint láttuk), hanem azzal, hogy a mindennapi életben próbáljunk nem kibaszni magunkkal. Ja, és ez vonatkozik minden közép-kelet-európai vazallusállamkára, Magyarországtól Pizdasztánig…


* nem hiszem, hogy kérdéses lenne. Tényleg, csak meg kell kóstolni…

Ad astra, sin ACTA

Szar ügy ez az ACTA-dolog. És megoldatlan, kurvára megoldatlan. Ha megszavazzák, akkor is megoldatlan marad, csak a problémát gyűjtik vele.

Merthát tényleg ingyen kéne-e hozzáférni a kultúrához (filmhez, zenéhez)? Nem hiszem. Mert ha a sok filmes, zenész, fotós és író (etc) ingyen forgat, gitároz, keccegtet és körmöl, akkor nagyrészük (és higgyétek el, a jobbak) hamar átpártolnak doktornak, ügyvédnek, ciánmosónak, politikusnak – az jobban megéri. És marad a sok szemét a felszínen. Mint ahogy az lassan ténylegesen történik. Rettentő sok a gyenge szellemi termék ugyanis (főleg a zenei piacon). És az emberek ott tartanak, hogy nem tudják megkülönböztetni: miért kell, miért érdemes fizetni? A nemsokára (RIP) mindenhol megjelenő pofátlanul olcsó Best of Whitney Huston CD-kért?

Van tehát a két dolog (az emberek kultúrához való joga és a művész megélhetéshez való joga) között egy kibaszott nagy szakadék, aminek áthidalására egyelőre nincsen megoldás, az ACTA és tsaik biztosan nem lesznek jók. S megoldás hiányában a dolgok úgy langyosan mennek tovább, ahogy mentek: az emberek letöltögetnek, a filmek egyre szarabbak (lassan csak tévésorozatokban lehet látni jó dolgokat, reklámmal agyontömve), a zenészek hakniznak (és szarul, én életemben nem voltam egyetlen olyan koncerten se, amiről mesélni tudnék az unokáknak, pedig láttam a Judas Priestet is), s Bill Gates röhög a markába. Mert ugyan ezek az elmaradott európacsücski országok évente nemtom hány milkóval károsítják meg a Microsoftot, azért ő még mindig ott a Forbes toplistáján.

Nem lenne jobb biznisz neki is, hogy a romániai igényekhez és fizetésekhez mérten árulja az operációs rendszerét? Tudom, tudom: nem lehet megcsinálni az egyesült Európában, hogy nézne ki, nem szabadpiaci elvek, idejárnának az emberek Németből szoftvert vásárolni. De az, hogy ez ennyire nincs kitalálva, és egy nyamvadt legegyszerűbb Windows 7-es a minimálbér kétharmadába kerül Romániában, az világ szégyene. Nem azt mondom, hogy részesítsenek pozitív diszkriminációban, csak azt mondom, hogy gondolkozzanak üzleti fejjel: jobb kicsi pénzt keresni, mint semennyit (also, kösz, Adobe).

Ja és az adatcsomagaink monitorizálása? Azt eddig is meg tudták csinálni. Ahogy még a mai napig is megállíthat a rendőr és baszakodhat veled az utca közepén. Jogtalanul, mondhatod erre. És még ha be is ismeri, hogy nem neki volt igaza és “elenged”, akkor is máris jogtalanul elrabolt 20 percet az életedből. És mit csinálsz? The deed is done…

Az az irónia, hogy annak idején ugyanazok a hatalmas mam(m)utcégek fektettek bele a digitalizálás (nemcsak a végtermék, CD, DVD — hanem a digitális rögzítés) kutatásába és elterjesztésébe, akik most a legjobban ágálnak a – digitális, ezért kattintással másolható – tartalmak ingyenes megosztása ellen. Hogy ellenük fordult, haha! Ugyanazt történt, mint Csernobilban: spórolni akartak, de a minőségen spóroltak, aztán az arcukba robbant fel.

Magyarország és Erdély

Magyarországon alapvetően háromféle magatartás létezik az erdélyi (felvidéki etc.) magyarok iránt:

  • A nagyonjobbos, amikor az illető két véglet között ingadozik vadul: a “ti beszéltek a legtisztábban magyarul, mekkora hősök vagytok máár” és a nemzetféltés, amikor pénzgyűjtéstől petícióírásig mindent elkövet, hogy megvédje szegény magyarokat a bármitől (funár, etc). Nekik készült a Székely nyelvlecke.
  • A nagyonbalos, amikor az illető saját országa gazdaságát félti a bevándorló keleti népektől, meg “amúgyis hogy létezik máár hogy romániaa ésakkor mégis magyarul beszétnek, fúú, ezt nemérteeeem…” Nem is, NEKIK készült a Székely nyelvlecke.
  • A normális, akikkel lehet rendesen sörözni és a hasonlóságokon meg különbségeken kacarászni mindenféle kampányanyag felhasználása nélkül. Sajnos, utóbbiak vannak a legkevesebben. Tudod, mit? Nekik készült a Székely nyelvlecke!

Lájkold, hogyha utóbbi vagy. Vagy ha ilyenek az ismerőseid. Nekem hálistennek van egy pár az utóbbiból, ezúttal is röpülnek a (hagyma-szalonnaszagú) puszik!