Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: június 2012

TIFF2012

Az idén is nagy volt a hajtás, a Filmtettes kollegákkal nagyon sok filmről írtunk (összesen 55 idei filmről volt szöveg korábban megjelent kritikákkal együtt), szóval kb ugyanannyi filmet tudtam megnézni, mint tavaly. Az elején nagyon nehezen indult a TIFF, csupa szar filmmel, de a végén összejött egy pár nagyon kellemes élmény. Most másfajta listát írok.

A legkellemesebb meglepetés: Ruben Östlund – Play (az előző filmjét nem tudtam hová tenni)

A legintenzívebb filmélmény: Na Hong-jin – Hwanghae / The Yellow Sea (a dél-koreaiak mindig odabasznak)

A leglibabőrösebb film: Steve McQueen – Shame / A szégyentelen

Az “aszittem, lejárt a román újhullám, de ez a film a zseniálst súrolja”-élmény: Radu Jude – Toata lumea din familia noastra

A legfárasztóbb film: Szergej Loban – Chapiteau Show

A legtöbbet röhögtem és egyben az idei TIFF nagy felfedezése számomra: Hitoshi Matsumoto – Shinboru és Scabbard Samurai (miért nem ismertem a faszit eddig?)

A legtöbbet röhögtem verseny második helyezettje: Timo Vuorensola – Iron Sky

A legtöbbet röhögtem, III. díj, de alig: Giurgiu – Emberek és csigák

A leghatalmasabb filmélmény pedig természetesen a 2001 Űrodüsszeia, kb. ötödikszerre is.

A sajnálom, hogy ki kellett mennem kategória: Miguel Gomes – Tabu (kb 12 órányi izzadtság száradt a pólómon, lefáraszott a gála és a mellettem ülő pasinak lábszaga volt, pedig több helyről hallottam nagyon jó dolgokat. nem a pasi lábszagáról, hanem a filmről)

A legenigmatikusabb film, amit most se fejtettem meg: Mani Haghigi: Modest Reception, Irán

A legfeszengősebb, legkínosabb film: David Michán: Reacciones adversas (kurvaszar volt).

A “vajon mi a faszért ültem végig 3 tényleg zseniális jelenetért a többi másfél órát?” élmény: Pierre Schöller – L’exercic de l’état

A legnagyobb csalódás Mika Kaurismaki volt Három testvér című filmjével.

S végül a “megagiccs, de kell ilyen is” élmény egy wuxia: Benny Chan – Shaolin.