Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Havi archívumok: július 2015

Baltika

Elkövettem egy nagy baromságot. Oșán sörnapok vannak, így hát vettem egy hármas csomagolású OROSZ, Baltika márkájú sört (+ pohár). Megittam az elsőt, hopp, Putyin kopaszsága máris szimpatikusabb lett – végülis a kopaszság a legférfiasabb dolog, nem? (Láttatok már kopaszodó nőt?) Megittam a másodikat, s egy fura indíttatástól vezérelve beraktam az Occsí csornyje (Fekete szemek) című nótát a doni kozákok kórusának feldolgozásában, vígan koccintva a hifitoronnyal. A harmadik sör közepén járva már valamiért legitimnek éreztem a Krími-félsziget lerohanását. Végülis ők kérték, nem? Mire befejeztem a csomagot, nagybirodalmi álmaim támadak, hirtelen minden egy egész picit vörösebbnek tűnt, és simán el tudtam volna képzelni Obamát és Junckert kikötözve a vietnami dzsungelben egy ganyédomb felett. Kimentem sétálni, és hirtelen szépnek tűnt a Monostor betonrengetege. A MOL-kút felé kanyarodva még egy könnycseppet is elmorzsoltam – finom gázszag terjengett a levegőben. Hazaértem, ösztönösen megmarkoltam a kalapácsot, ami a balkonon hevert (ma reggel megpróbáltam megszegelni vele egy régi háromlábú széket). Vérbeborult szemekkel kerestem a sarlót, amit Anyumtól kaptam ajándékba, hogy csináljak már valamit azzal a dzsungellel a kertben. Nem találtam, nagyon begorombultam, megkívántam az ukrán, észt meg lett vért, de akkor már a lengyelt is. Az ágyamban ébredtem másnap reggel, rettenetes fejfájással. Elmúlt. Főztem egy igazi, jó, erős feketekávét és kentem egy kicsi vajaskenyeret. Megfogadtam: ezután csak belga meg bajor sört iszom, mint ahogy eddig is. Meg talán egy kicsi Igazi Háromszéki Borvizet.

Reklámok