Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Kategória archívok: Uncategorized

Baltika

Elkövettem egy nagy baromságot. Oșán sörnapok vannak, így hát vettem egy hármas csomagolású OROSZ, Baltika márkájú sört (+ pohár). Megittam az elsőt, hopp, Putyin kopaszsága máris szimpatikusabb lett – végülis a kopaszság a legférfiasabb dolog, nem? (Láttatok már kopaszodó nőt?) Megittam a másodikat, s egy fura indíttatástól vezérelve beraktam az Occsí csornyje (Fekete szemek) című nótát a doni kozákok kórusának feldolgozásában, vígan koccintva a hifitoronnyal. A harmadik sör közepén járva már valamiért legitimnek éreztem a Krími-félsziget lerohanását. Végülis ők kérték, nem? Mire befejeztem a csomagot, nagybirodalmi álmaim támadak, hirtelen minden egy egész picit vörösebbnek tűnt, és simán el tudtam volna képzelni Obamát és Junckert kikötözve a vietnami dzsungelben egy ganyédomb felett. Kimentem sétálni, és hirtelen szépnek tűnt a Monostor betonrengetege. A MOL-kút felé kanyarodva még egy könnycseppet is elmorzsoltam – finom gázszag terjengett a levegőben. Hazaértem, ösztönösen megmarkoltam a kalapácsot, ami a balkonon hevert (ma reggel megpróbáltam megszegelni vele egy régi háromlábú széket). Vérbeborult szemekkel kerestem a sarlót, amit Anyumtól kaptam ajándékba, hogy csináljak már valamit azzal a dzsungellel a kertben. Nem találtam, nagyon begorombultam, megkívántam az ukrán, észt meg lett vért, de akkor már a lengyelt is. Az ágyamban ébredtem másnap reggel, rettenetes fejfájással. Elmúlt. Főztem egy igazi, jó, erős feketekávét és kentem egy kicsi vajaskenyeret. Megfogadtam: ezután csak belga meg bajor sört iszom, mint ahogy eddig is. Meg talán egy kicsi Igazi Háromszéki Borvizet.

Reklámok

:D

vackor

Vacsora

(nézzétek el nekem, kb 13 éve írtam)

– Jó estét kívánok, uram. Isten hozta önöket. Valami aperitifet esetleg, mielőtt kihoznám az étlapot?

– Jó estét. Egy kis aminosavat, esetleg.

– Most éppen kifogytunk friss aminosavakból, a múlt hetit nem ajánlanám, de most kaptunk valami egészen friss amilázokat, ha esetleg parancsolnak…

– Mit szólsz, drágám? Egy kis amilázt? Jó, akkor két kis adagot abból az amilázból. És ne sajnálja a riboflavint a tetejéről.

– Azonnal, uram. És hozom az étlapot is.

(félóracska múlva, az amiláz elfogyasztása után)

– Pincér! Hol marad az az étlap? És tudja meg, ez az amiláz sem a legfrisebb!

– Pedig a tegnap kaptuk. Itt az étlap, elnézésüket kértem, de ma este mindenkit bifenil-szorbitot kér vacsorára, a kollegám pedig beteg, otthon ül és triammónium-citrátot szedeget, lehet, hogy egész héten hiányozni fog.

– Bifenil-szorbit… Nem is tudom. Senki sem fog olyan bifenil-szorbitot készíteni, mint a drága jó édesanyám… Én akkor inkább egy adag dimetil-dikarbonátot kérnék saját héjában főve, természetesen dodecilgallátban buggyantott kálium-acetát körítéssel, egy csipetnyi ropogós glicerinnel a tetején. De természetesen csak akkor, ha a glicerin friss, ha nem, inkább egy kis polioxietilénecskét, rábuggyantva. Te mit kérsz, drágám?

– Hát, ha te már ilyen szépen felsoroltad a tiedet előttem, te illemtelen disznó, akkor talán én is elmesélném.

– Ne haragudj, de elkapott a gépszíj. Rettenetesen éhes vagyok.

– Mindig éhes vagy. Naszóval egy kis aszkorbinsavban áztatott klorofill-tokányra gondoltam, természetesen jó bő tartrazin-fűszerezéssel, s ha van friss béta-karotén, lecitinmagocskákkal, azt se hagyják ki belőle. Gamma-gluatamát-darabkákat viszont ne találjak benne! S talán valamelyik xantofillből kérnék savanyúságot, kriptoxantin, rubixantin, rhodoxantin, akármelyik jöhet.

– Amint kész lesz, hölgyem és uram. Addig szolgálhatok esetleg egy kis meta-bórkősav-levessel? Egészen friss, kálium-szorbáttal készült, csak dicsérni lehet.

– Az jó lesz, kettőt abból is. Jó, drágám?

(egy óra múlva, hangos böfögések után)

– Pincér, ez igazán kellemes volt.

– Igen, köszönjük szépen. Főleg az a hexametilén lepett meg, évek óta nem kóstoltam…

– Örvendek, hogy tetszett. Egy kis itókát, lenyomtatni esetleg?

– Hmmm… nekem egy ’78-as évjáratú Triammónium-citrátot hozzon, az üveges fajtából. A feleségemnek pedig nátrium-laktátot, kurkuminbogyóval. És a számlát.

– Igenis, uram. Előfordulhat, hogy nincsen raktáron jelenleg, csak ’82-es Béta-apo8-karotinsav-etilészter, jöhet?

– Persze, miért is ne? Egyszer élünk!

– S az is mindjárt véget ér, csak faljuk be ezt a csipet p-hidroxi-benzoesavat és észtereit! Sej-haj!

– Azt a virágos mindenit ennek az életnek! Hegedűs! Csapjon bele a húrokba! Szopja meg azt a kálcium-ortofoszfátos üveget! Sej diridiriri hopp!

– Tillárom, csárdás kiskalapom! Arcomon nyílnak már a karotinsav-etilészter-virágok! Tillárom!

– Hukk!

Zenék közlekedéshez

Összeírtam, hogy milyen közlekedési típushoz milyen zenék passzolnak. Mert az evidens, hogy mindenhez más.

Gyalog – Dandy Warhols. Főleg az instrumentális, hosszúra nyújtott jamjeik. Nagyon jól modellezi az emberi mozgást és azon kapod magad, hogy a szám ritmusához igazítva sietsz, mégis el vagy lazulva, mert noha ők szabják meg a ritmust, a lábaid által mégis úrnak érzed magad. Például.

Vonaton – Hawkwind, Tim Blake, Ash Ra Tempel. Avagy space/pszichedelikus/krautrock. Miért? A spacerock fílingben amúgy is az a jó, hogy el kell engedd magad, úgysem tehetsz róla(d), semmiről, a pszichéd már hat naprendszeren túl szárnyal, miközben a tested megpróbál egy kötöttpályás vonalon utánacibálódni. Ez van a vonattal is, a végtelen szabadság és a röghözkötött kattogás kettőssége hasonló zenét kíván – szárnyaló, burjánzó melódiák alatt zsibbasztó monotonitással. S ha még van valami vonatszerű is a számban, annál jobb, mint pl ebben.

Autóban (ha sofőr vagy) – Judas Priest. Ezt nem kell nagyon magyarázni. Energiát ad, fókuszálni tudsz tőle, kikapcsolja a fölösleges érzékszerveidet, eggyé válsz az úttal és beéred vacsorára sistergő gumiszaggal. Ha kamaszkorodban szénné hallgattad a számokat és/vagy a dalszöveget is ismered, annál jobb, mert még énekelni is tudsz közben, ezzel végképp kivágod magad a külvilágból: csak te vagy és a fémdoboz (METÁL, érted), amiben száguldasz. Pl ez jó, de ez is jó, aztán erről nem is beszélve. Igazából be kell tenni a 78-as albumot és hagyni hogy pörögjön út végéig.

Autóban (ha utas vagy) – Porcupine Tree, Steven Wilson. Utasként teljesen más érzés autózni, pláne anyósülésben. Kicsit hasonlít a vonatozáshoz, de teljesen más a dinamikája: néha lelassulsz, néha felgyorsulsz, néha van amit nézni, néha csak kukoricamezők a végtelenségig. Az az érzés, amikor valaki magával ragad, de azért megpróbálsz beleszólni a navigációba. És természetesen ez keserédes érzés, mint az egész Wilson-diszkográfia. Mint ez a szám, de ez se rossz.

Városi busz – Slayer. A városi tömegközlekedés az egyik legszarabb dolog szociális értelemben, ami történhet az emberrel. Ki kell lépjen a steril burokból és összedörgölőzzön mindenféle emberekkel, akik között dögös harmadéves macák is vannak, de saját magát összefosott, összehugyozott homelessek is. És nem nagyon van mit csinálni, mert a következő busz is ugyanolyan random lesz, legfeljebb csak mameszok vannak benne. Ehhez a skizofrén, mizantróp érzéshez Tom Araya hangja talál a legjobban, nem nagyon kell ecsetelni, hogy miért. Ezt hallgasd a buszon. Intenzív, de legalább hamar végetér (a központig), mint egy alapos vérzápor. (érted, Raining Blood).

Éjszakai-távolsági busz – Brian Eno, Hammock, Erik Wollo, Arvo Part. Ez az a helyzet, amikor reggel négykor indul az a rohadt 8 órát tartó buszjárat Kolozsvárról Pestre, még sötét van, te kávét sem ittál (hátha tudsz aludni), de azért a szar ötwattos autóhangfalból kiszűrődő manele és a kuplunghangok pont eléggé zavaróak, hogy mindössze álmos pofával kifele tudj pislogni az ablakon. Ilyenkor az arcodba húzod a csuklyát és beraksz egy kellemes ambient-szerűséget. (Ha keresztény vagy, Arvo Partet. Partot. :D) Pont elég ahhoz, hogy kizárja a másik ambientet (a zajt), de annyira kevés dolog történik benne (látszólag), hogy lehet rá aludni. Ezt endless ripítbe.

Biciklizés – Wagner. Tudom, hogy veszélyes biciklizés közben zenét hallgatni, viszont ha jó helyen tekersz, kevés az autó, és beraksz egy megfelelő operanyitányt s oldalra nézel, akkor olyannak tűnhet az egész, mint egy lelassított filmes kocsizás (fahrt). Igazán érdekes élmény: az emberek arckifejezései lelassulnak, és neked zenére kell kikódolni őket, ami egészen átértelmez dolgokat. Főleg ha ittál is valamit előtte. És Wagner azért tökéletes, mert a kortárs amerikai filmzene (John Williamssal kezdődően) amúgyis az ő német-romantikus gesamtkunstwerk-csecseiből szopott és szopik mindent, amit tud. Szóval pattintsd be ezt és nézd az arcokat a Sétatéren. Megvan a mozi.

Ja és ott a lovaglás, amit nem próbáltam még zenére, de nem tudnám elképzelni mással, mint Morriconéval, Bruno Nicolai-jal vagy Piero Umilianival. 😀

Annamari

Mivel úgy tűnik, hogy ebből már sohasem lesz film, felrakom ide, hogy mindenki elolvashassa, legalább forgatókönyv formájában. Két megjegyzés: 1. a főhős(nőt) egy énekesnő ihlette, de minden hasonlóság élő személyekkel a véletlen műve. 2. A pszichológust a szentgyörgyi színház nagyszerű színésze, Erdei Gábor Golyó játszotta volna (ő ezt nem tudja). Íme hát a mosógéppé változott énekesnő története:
Annamari. Forgatókönyv.

Mozgógiff Elődkével

elodmotion

Mozgógiff

Mozgógiff

munkába menet

Növekedés

Növekedés

Itt a videó is, fullhádében. Hamarosan update. 😀

Sorry for the WB/EXP problems 😀

Kétségbevonhatatlan bizonyítékok az izlandi-magyar nyelvi testvériségre

Jártamban-keltemben sok szép, bajuszpödrős dolgot láttam Izlandon, s most már tudom, hogy az ős kelta-szkíta-finnugor-levédiai-vikingofil bermudaháromszög fiai vagyunk, mindnyájan. (Kattintásra megnőnek a képek!)

D7K_8608

Gratulálunk!

local guide map to 7 waterfalls

Felszólító módban, siettetve. Mint amilyen amúgy is ez a dolog. Amúgy vízesést jelent. 😀

8617054184_b397ee33f0_z

Avagy lutri.

20140130_132701

Ez elég olcsónak számít, hidd el nekem.

20140130_130639

Ez a kedvencem. Na jó, a kolbász az, de olyan felirat nem volt.

20140129_171046

Te honnan jöttél? Ormányságból?

20140129_155720

Azt is megtudtuk, ki ura eb.

20140129_092712

Nagyon kedvesek az emberek itt.

20140128_225737

…, igazság, élet.

james-bond-reykjavik-1

Ez a bónuszkép, nem magyar, de kurvajó.

Offline

Tegnap kicsit dezaktiváltam a Facebookot, hogy kicsit kapcsoljam ki magam a feltartóztathatlanul hömpölygő stupiditás-hullámból. Páran máris pánikhangulatú mailt küldtek. S még jó, hogy megvolt a mailcímem…

De annyira jó fb nélkül, hogy most sül életem első tésztája (tápiában sütemény): oldschool tepertyűs pogácsa. Évek óta nem érzett szag terjeng ebben a termopánnal megvert konyhában.

(kíváncsi vagyok, valaki elolvassa-e ezt a bejegyzést facebookos sérek és lálykok nélkül…)

APDEJT (kattints rá):

el pogacsito