Meltdown

A régi freeblogos blogot próbálom áthozni.

Címke archívum: film

TIFF2012

Az idén is nagy volt a hajtás, a Filmtettes kollegákkal nagyon sok filmről írtunk (összesen 55 idei filmről volt szöveg korábban megjelent kritikákkal együtt), szóval kb ugyanannyi filmet tudtam megnézni, mint tavaly. Az elején nagyon nehezen indult a TIFF, csupa szar filmmel, de a végén összejött egy pár nagyon kellemes élmény. Most másfajta listát írok.

A legkellemesebb meglepetés: Ruben Östlund – Play (az előző filmjét nem tudtam hová tenni)

A legintenzívebb filmélmény: Na Hong-jin – Hwanghae / The Yellow Sea (a dél-koreaiak mindig odabasznak)

A leglibabőrösebb film: Steve McQueen – Shame / A szégyentelen

Az “aszittem, lejárt a román újhullám, de ez a film a zseniálst súrolja”-élmény: Radu Jude – Toata lumea din familia noastra

A legfárasztóbb film: Szergej Loban – Chapiteau Show

A legtöbbet röhögtem és egyben az idei TIFF nagy felfedezése számomra: Hitoshi Matsumoto – Shinboru és Scabbard Samurai (miért nem ismertem a faszit eddig?)

A legtöbbet röhögtem verseny második helyezettje: Timo Vuorensola – Iron Sky

A legtöbbet röhögtem, III. díj, de alig: Giurgiu – Emberek és csigák

A leghatalmasabb filmélmény pedig természetesen a 2001 Űrodüsszeia, kb. ötödikszerre is.

A sajnálom, hogy ki kellett mennem kategória: Miguel Gomes – Tabu (kb 12 órányi izzadtság száradt a pólómon, lefáraszott a gála és a mellettem ülő pasinak lábszaga volt, pedig több helyről hallottam nagyon jó dolgokat. nem a pasi lábszagáról, hanem a filmről)

A legenigmatikusabb film, amit most se fejtettem meg: Mani Haghigi: Modest Reception, Irán

A legfeszengősebb, legkínosabb film: David Michán: Reacciones adversas (kurvaszar volt).

A “vajon mi a faszért ültem végig 3 tényleg zseniális jelenetért a többi másfél órát?” élmény: Pierre Schöller – L’exercic de l’état

A legnagyobb csalódás Mika Kaurismaki volt Három testvér című filmjével.

S végül a “megagiccs, de kell ilyen is” élmény egy wuxia: Benny Chan – Shaolin.

Reklámok

Megint nem értem…

…Hollywoodot. Hogy a retekbe lehet Javier Bardemet MELLÉKSZEREPLŐként jelölni Oscarra a No Country for Old Men-béli teljesítményéért? Akárhogyan számolom, a filmnek legalább három főszereplője volt, mindhárman hihetetlenül viszik a filmet. És akkor az okosok, hogy ne kelljen Tommy Lee Jonest mégegyszer jelölni, vagy tudomisén, milyen megfontolásból, kitalálják, hogy ki-ki mellékszereplő. Hollywood, you’re goin’ down…

Amúgy a film brutálisan gyönyörű. Egyenletlen, de a tökéletes filmek úgyis mindig gyanúsnak bizonyulnak, míg a maradandóak mind hibásak. Coenék hozták a formát. Most már csak a Jesse James-re vagyok kíváncsi.

Der Stummfilmpianist

Nem túl rég, december 17-én halt meg az utolsó eredeti, igazi (értsd: aki a huszas években ebből élt) némafilmzongorista. Willy Sommerfeldnek hívták. 103 éves volt. Az irónia az, hogy ha rákeresel az imdb-n vagy máshol, mindössze 3 film csatolódik a nevéhez, azok is dokumentumfilmek, ahol az öreg mindössze interjúalany. Pedig a két világháború közt ki tudja hány némafilm alatt játszott.

Ilyen ez. Isten nyugosztalja.

Félreértett/alulértékelt kedvencfilmek

Itt van egy nagyon gyors lista alulértékelt filmekről, amik viszont szerintem nagyon jók/fontosak/előremutatók vagy csak egyszerűen szeretem őket. Ez egy durva, finomítatlan lista, csak leírtam gyorsan őket, valószínűleg bővülni fog. Az alulértékeltség kritériuma az volt, hogy az IMDB-n hetesnél kisebb jegyet kapjon.

  • Tinto Brass: Caligula (Megértem a nagyközönséget, a pornó néhol tényleg felesleges, én viszont megmagyarázhatatlanul ragaszkodok az efféle epikus, grandiózus produkciókhoz)
  • John Boorman: Zardoz (Hihetetlenül zseniális disztópia, Boorman stílusbravúrja. De hát neki nem szabad bravúrkodni, ugye, mert őz Excalibur és a Deliverance rendezője. Ehh.)
  • Paul Verhoeven: Starship Troopers (Az egyik legfinomabban szubverzív film az általam látottak közül, egy nagy fricska, és működik, pont azáltal, hogy sokan “komolyan” veszik. Egyszer írok erről egy dolgozat.)
  • Carpenter: Dark Star és They Live (Carpenter a legjózanabb paraszti eszű zseni. Ha nem amerikai lenne, akkor székely lenne. Ha székely lenne, akkor viszont nem furfangos horror-sci-fiket csinálna, hanem kopjafát…)
  • John Milius: Conan the Barbarian (Nálam a mindenkori Legzseniálisabb Filmzene díját ez viszi el. Az emberek számára ez egy izmos bunkóság, egy surmó Schwarzernegger-debüt, holott ez egy zseniális film. Átköti, továbbviszi a hatvanas évek kardósbaszós fantasyjeit a nyolcvanas évekbe, lepárol mindent, ami a műfaj sajátossága, és oltárt emel neki, esztétizálja a fantasy esszenciáját egyszer és mindörökké, élesen meghúz minden határt. És nem utolsósorban: a gagyi Conan-történetekből egy nagyon feszes forgatókönyvet készít.)
  • Saul Bass: Phase IV (Erről nemrég írtam a blogba, el vagyok képedve, hogy nem nyolcas körül van a ratingje).
  • Donald Cammell: Demon Seed (A Mátrix, a Terminátor, az Én Robot mind le vannak szarva. A Démongeci egy nagyon offbeat, nagyon fura és nagyon eredeti sci-fi volt, egy tragikus véget ért kibontakozatlan zseni rendezőtől, tessék megnézni az évszámot.)
  • Nicolas Roeg: Performance (Valahogy az van, hogy csak a franciák meg az olaszok készíthetnek ilyen jellegű művészfilmeket. Ha egy angol próbálja meg, akkor furán néznek rá. Pedig ez jobb, mint a Kifulladásig. Csak megkésett kicsit :()
  • David Cronenberg: Naked Lunch (Nem mondok semmit, olvassátok el a könyvet és aztán nézzétek meg a filmet, rájösztök, miről beszélek.)
  • Altman: California Split (Semmiben se marad el a MASH-től vagy a Hosszú búcsútól, sőt, ebben még egy plusz hangulat van, a szerencsejátékosok világáé. Igazából csak egy szar Altman-film van, a Popeye).
  • Tim Burton: Batman Returns (Haragszom Burtonre, mert producerként hagyta porrá menni a zseniálisan megkezdett Batman-sorozatot, aminek ez a második része. Míg az elsőben a burtoni humor nyomokban volt jelen, és pont a nyomasztó feelingért szerettük, itt TB már teljes erővel lövi a beteg poénjait, és az az igazság, hogy Bruce Wayne-nek jól áll a humorérzék, a plasztik mellbimbóktól eltérően.)
  • Ken Russell: Tommy (Igaz. Igaz. A zene nélkül sokat nem érne. Így viszont zseniális.)
  • Fellini: Satyricon (Ugyanaz a helyzet, mint a Caligulával. Mert Fellininek csak buta Gelsominákkal szabad foglalkozni. Mert Fellini csak a saját gyermekkorát tudja megcsinálni. Fenét. Ez is nagyon jól állt neki, csak Mankiewicz, Wyler, Huston és a többi hollywoodi epikus, kosztümös, sztáros, mitológiai stb filmeket gyártó nagyágyú sajnálták tőle a dicsőséget. És az emberek, ha azt mondják nekik, hogy valami nem jó, akkor elhiszik.)
  • Dick Richards: Farewell, My Lovely (Robert Mitchum a legjobb Philip Marlowe. Na jó, Elliott Gould után.)
  • Mel Brooks: Silent Movie (Ha egy európai önreflexív, az rendben van, sőt. Ha egy hollywoodi poéngyáros önreflexív, akkor az gáz. Mel Brooks megmutatja, hogy nem gáz. Sőt. Ez egy igazán sikerült filmafilmben-vicc.)

Stb, stb, kiegészülésre szorul. Biztosan nektek is vannak ilyen szeretett filmjeitek (nem tinihorrorokra gondolok, hanem legalább 15-20 éves filmekre, amiket lehet valamiféle távlatból szemlélni). Haddlássuk.

Saul Bass negyedik fázisa

Saul Bass egy nagyon érdekes figura volt. Egy csomó amerikai filmnek ő tervezte a főcímét. Magyarul title designernek hívják az ilyent. A legjobb volt a szakmában. Illetve az egyetlen, aki ezzel a titulussal, hogy title designer, híressé vált egyáltalán. Valaki szerint, ha Saul Bass csinálta a főcímet, akkor már tudtad is, mi történik a filmben és felállhattál, hazamehettél. Nemcsak főcímeket dizájnolt, hanem egyáltalán díszleteket, posztereket, meg mindenféle logókat is, pl az AT&T logóját.

Emlékszem, amikor néztem a Kubrick/Douglas-féle Spartacust, feltűnt, hogy milyen baszottjók a főcímek. Ugyanakkora zsenialitás kell hozzá, mint egy nagy filmhez. Sőt, egy időben össze akartam vágni csak főcímeket filmekből (lemondtam róla a millióféle codec, méret és formátum miatt). Csak később tudtam meg, hogy Bass tervezte a Spartacus címeit, de Hitchcockkal dolgozott még sokat, Premingerrel, sőt, Scorsesével is. Ajánlom figyelmetekbe újranézni csak a filmek főcímeit.

Nos, Bass készített egyetlenegy nagyjátékfilmet is. A címe Phase IV. Megfelelően ritka, annyira, hogy a mai dömpingben sem adták ki DVD-n, csak egy szar VHS-rip van belőle, feliratok nélkül. Mondjam tovább?

Mondom. A film zseniális. Nem volt, nem lett Bass a színészvezetés nagymestere, de ez a film nem is arról szól. Ez egy mesterien megtervezett, Kubrickos-Tarkovszkis-Cronenberges sci-fi-horror. Hangyák tesznek szert szuperintelligenciára (nem egyenként, hanem egy közös entitásként) és fejlődnek emberéletet fenyegető valamivé. A film nagyon szűkszavú és nagyon dizájn-, illetve vizualitás-orientált. Gyönyörű. És úgy hátborzongató, hogy nem emberi végtagok repkednek benne, hanem National Geographic-szerű makrók. Hangyákról. Nem tudom, hogyan csinálták meg, de mestermunka.

Mentes a hasonló filmek amerikai dagályosságától és japán idiotizmusától. Lassan mozog, de azt pontosan, keveset beszélteti a szereplőket, és azt is ködösen. Ez, azt kell mondanom, jobb mint a Harmadik típusú találkák, a Madarak, az Alien és az Utolsó ember a földön együttvéve. És semmit sem rág szájba. Hogy apokalipszis. Vagy hogy győztek az emberek. Semmit. Csak annyit, hogy elkezdődött a negyedik fázis. Ami a maga rendjén szintén tiszta rejtély.

Miért nem lehet többet tudni erről az? Fogalmam sincs, a fasz Paramount nem adja ki DVD-n. Talán mert Bass meghalt a DVD-korszak előtt s a jogok az özvegyéi, mittomén. Vagy mert az emberek anno nem voltak felnőve hozzá, és ezért nem is próbálkoznak többet a forgalmazók. Kár. Nézzétek meg, ha tehetitek, egy igazi elveszett gyöngyszem.

Világrém!

Beszarás, hogy Janovics Jenő filmje 87 év után is tud hatni. És ott volt benne csírájában egy csomó elkövetkező műfaj és technika. Szinte egy cronenbergi családi sci-fi-zombitörténet jött át a vászonról. És az a merészség, amivel lefilmezte a beteg embereket, a dramaturgia részévé tette őket, ma is hátat borzongat. Az eredeti 15-16 fps-t 24-gyel pörgető gép által felgyorsult mozgások komikumát a közönség nagyon nehezen tudja elfeledni, a vérbaj meg egyebek emlegetésekor is kuncogtak. De amikor J. J. benyomja a ragyás, torz arcokat, a lélegzet fennakad 2007-ben is. Ez már nem az a naiv magyaros népszínmű, ez már egy tudományos-ismeretterjesző élű, vérfagyasztó tragédia. Az alig három évvel korábbi lefilmezett színházi produkció Vén Bakancsoshoz képest itt már van ellenfényben filmezett arc, háttal a kamerának levő alak, film a filmben, flashback, színház a filmben, lassan kamera felé forduló arc (ha még nem is premier plán), a korhoz képest hihetetlen dinamikus vágás, mikroszkópos felvétel(!!) és sok egyéb. És hát a szomorúan szocio-tudatos témaválasztás… Hihetlen élmény volt látni néhol (ahol megmaradt szebben) a ma is pengeelés képeket. Ja és kifogástalan magyar és román felirat, szimultán. S nem is említettem a néhol felbukkanó kolozsvári landmarkokat, a legösszetéveszthetetlenebb asszem a SzMihály-templom vaskertje volt. Hátha valahonnan, kerek e világból előkerül még pár ilyen kincs, valamelyik archívum mélyéről, drukk-drukk-drukk. Sajnálhatják, akik nem voltak, asszem nem bőccség kimondani, hogy történelmi pillanat volt.

Kárpi

Ma a diákokkal Carpentert néztünk, a Cigarette Burns-t. Nem a legzseniálisabb filmje, pláne hogy tévés produkció, de nagyon jól passzolt a témához (média és erőszak). Az igazság az, hogy direkt élveztem vetíteni, amikor Udo Kier kivágja a hasfalát és a beleit feltekeri a mozi vetítőgépébe, így levetítve a “saját filmjét” :D.

Azon spekulálok, hogy pornót vajon milyen elterelő fedőnév alatt lehetne vetíteni tananyagként? Meg hogy ezekután egy mezei Natural Born Killers tud-e majd hatni. De most legesleginkább azon spekulálok, hogy mit egyek. Érted? Mit egyek? Warp speed one to kitchen.

És persze, a hét főspekulációja: hogy hogy legyen a pestremenés, ennyi pénzből. Megoldom.

Weekend in Star Trek style

Captain’s log, stardate 200710.1. Our ship was delayed this weekend due to a massive intergalactic car jam in the core of Klausenburg planet, Transsylvanian galaxy. Also, rain came pouring down. My crew was abandoned in the night, yet I managed to talk to the engineering staff on the Sapientian FFM3 vessel, B. and K. who agreed to help me with my upcoming plans. We shared a few pints of alcohol-free liquid. Saturday I met the bearded Klingon leader PAZS with whom we finally rejoiced after a long period of not sharing liquids.

I also had a guest from the France galaxy, outer rim, Lyon sector, too, a real close encounter of the finest kind. We also shared a few pints of liquid and had great conversation. Bye, Dan Dare!

I stayed mostly in my headquarters for the weekend, preparing a friggin’ ferengi 5 dimensional time table for the students and some paperwork for the Z. brothers warlords. I’m hoping for a finest of weeks, meeting with some female specimens from other vessels and working on the star-projects.

That’s it for now. Warp speed one, Mr. Sulu. Engage!

Rajongóknak

Le lehet tölteni DVD-ISOban (felirat included) a rénszarvast, 85 mega. Csak rajongóknak! Muhahaha! 😀 Itt ni.

Yes, folks, it’s official!

Na gyerekek, megnyertem, nektek, szorgosan szavazóknak is köszönhetően az animációs kategóriát a klipszemlén, muhahahah!!! Eredmények a HVG-n. Köszi szépen. Valaki magyarázza el, mi az a wellness hétvége és miért jó az nekem? 🙂