Életem egyik leg…ebb autós élménye

Helyszín: Uzon és Lisznyó között.

Időpont: nyolc és kilenc között (este, persze).

Célpont: a jó meleg csempekályha mellé kerülni minél hamarabb.

Útviszonyok: befagyott, síkos, mint a rossznyavalya.

Látási viszonyok: akkora hatalmas köd, mintha Zeusz ondója ömlött volna végig a tájon.

Sofőr: be van szarva. Hosszúfénnyel semmit, de semmit se lehet látni. Ködlámpa kurvarég ki van törve, már a helyét is betömtem fekete műbőrrel. Rövid fénnyel se látom, csak az autó orrát. Pozícióval mintha jobb lenne. Végül teljesen lekapcsolom a világítást. Szeléné megmentett: olyan erősen világít fentről, hogy egy párszáz méterre beláttam a ködbe. Végül teljesen lekapcsolt fényekkel mentem, kettesben, egyik kezem a kormányon, a másik a kéziféken. Egy nyuszi átszaladt az úton. Mondjuk, az átszaladt túlzás, átvonszolta magát, minden le van lassulva (pedig tíz, értsd 10 fokkal melegebb van, mint tegnap!). Aztán hirtelen az ijesztőből varázslatosba ment át, a szemem megszokta a sötétet, a havon csillogni kezdett a holdfény. Aztán szembejött valaki, illett legalább a pozíciót felkapcsolni (nem is mondom, megint teljesen elvakultam, a köd visszavert mindenféle fényt), magic’s over.

Na de itt vagyok 😀